Menü

Tanítsd meg barátkozni a gyermeked!

Sok kisiskolást ér atrocitás, csúfolódás az iskolában. A gyerekek próbálgatják "a szárnyaikat": csoportokat, baráti társaságokat alakítanak ki, de egyúttal ellenségeket is gyűjtenek, és alá-fölé rendelt pozíciókban próbálják megtalálni a helyüket. Ez részben életkori sajátosság, de azért elég mély nyomot tud hagyni a gyerekekben. A szülők és a tanítók sokat tehetnek azért, hogy elkerüljük ezeket a bántásokat, és már kisebb korban megtanulják a csemeték a normális keretek között zajló kommunikáció elemeit.

Az érzelmi intelligencia fejlesztését már ebben az életkorban ajánlatos lenne elkezdeni tudatosan is, de ez sajnos nem kifejezett része és célja a tantervnek. Pedig legalább az érzelmekről való kommunikációt, továbbá az asszertív kommunikáció életkorhoz szabott elemeit érdemes volna tanítani nekik.

Jó irányvonal e tekintetben a fogyatékossággal élő személyek integrációja, de ennél nagyobb rétű munkára lenne szükség, hogy a gyerekek saját példák alapján elsajátítsák az esélyegyenlőség elemeit. A kisiskoláskor már alkalmas arra, hogy a különböző társadalmi rétegek, a fiúk és lányok, a különböző vallású és nemzetiségű személyek tiszteletére tanítsuk gyermekeinket.

Ha már az iskolai rendszer nem alkalmas erre, szülőként fontos, hogy beszélgessünk ezekről a kérdésekről a gyerekekkel. A testvérekkel, kortársakkal való helyes kommunikációra mi is megtaníthatjuk őket. Természetesen a gyerekek öntudatlanul is figyelnek bennünket és a szülők, nagyszülők hozzáállását ezekhez a kérdésekhez, más emberekhez, tehát érdemes jó példával elől járni.

Ne hagyjuk rá csak úgy a gyermekeinkre a testvérharcokat, hanem igyekezzünk fejleszteni őket, hogyan bánjanak egymással. Sokan legyintenek erre, hogy "a testvérek már csak ilyenek, perlekednek egymással", de sajnos ezeknek a természetesnek hitt harcoknak kihatása lehet és van a felnőttkorra. Szintén jó lehetőség a gyermeki kommunikáció fejlesztésére, ha szülőként időt töltünk a gyermekünk barátaival. A kisiskolások még nyitottak erre: vigyük el őket közösen fagylaltozni, játszótérre, vagy egyéb programokra.

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.