Tanítsd meg barátkozni a gyermeked!
- Dátum: 2017.03.03., 17:21
- asszertív kommunikáció, atrocitás, barátság, csúfolódás, esélyegyenlőség, gyerek, kisiskolás, kommunikáció, testvér
Sok kisiskolást ér atrocitás, csúfolódás az iskolában. A gyerekek próbálgatják "a szárnyaikat": csoportokat, baráti társaságokat alakítanak ki, de egyúttal ellenségeket is gyűjtenek, és alá-fölé rendelt pozíciókban próbálják megtalálni a helyüket. Ez részben életkori sajátosság, de azért elég mély nyomot tud hagyni a gyerekekben. A szülők és a tanítók sokat tehetnek azért, hogy elkerüljük ezeket a bántásokat, és már kisebb korban megtanulják a csemeték a normális keretek között zajló kommunikáció elemeit.
Az érzelmi intelligencia fejlesztését már ebben az életkorban ajánlatos lenne elkezdeni tudatosan is, de ez sajnos nem kifejezett része és célja a tantervnek. Pedig legalább az érzelmekről való kommunikációt, továbbá az asszertív kommunikáció életkorhoz szabott elemeit érdemes volna tanítani nekik.

Jó irányvonal e tekintetben a fogyatékossággal élő személyek integrációja, de ennél nagyobb rétű munkára lenne szükség, hogy a gyerekek saját példák alapján elsajátítsák az esélyegyenlőség elemeit. A kisiskoláskor már alkalmas arra, hogy a különböző társadalmi rétegek, a fiúk és lányok, a különböző vallású és nemzetiségű személyek tiszteletére tanítsuk gyermekeinket.
Ha már az iskolai rendszer nem alkalmas erre, szülőként fontos, hogy beszélgessünk ezekről a kérdésekről a gyerekekkel. A testvérekkel, kortársakkal való helyes kommunikációra mi is megtaníthatjuk őket. Természetesen a gyerekek öntudatlanul is figyelnek bennünket és a szülők, nagyszülők hozzáállását ezekhez a kérdésekhez, más emberekhez, tehát érdemes jó példával elől járni.
Ne hagyjuk rá csak úgy a gyermekeinkre a testvérharcokat, hanem igyekezzünk fejleszteni őket, hogyan bánjanak egymással. Sokan legyintenek erre, hogy "a testvérek már csak ilyenek, perlekednek egymással", de sajnos ezeknek a természetesnek hitt harcoknak kihatása lehet és van a felnőttkorra. Szintén jó lehetőség a gyermeki kommunikáció fejlesztésére, ha szülőként időt töltünk a gyermekünk barátaival. A kisiskolások még nyitottak erre: vigyük el őket közösen fagylaltozni, játszótérre, vagy egyéb programokra.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.
Amikor a gyerek felvételizik, de a szülő sem tud aludni
Este van. A gyerek már lefeküdt, de a szülő még mindig a felvételi tájékoztatót böngészi. Melyik iskola legyen az első? Hány pont kellhet? Mi történik, ha nem sikerül olyan jól a matematika? Vajon jó döntés lenne a gimnázium, vagy inkább egy technikum? És a legnagyobb kérdés: mi lesz, ha nem veszik fel?