Miért ringatja az anya a gyermeket a bal oldalon?
Úgy tűnik a tudományos világ képviselői megoldották annak problémáját, hogy az anyák miért a bal oldalukon szeretik ringatni utódaikat.
Ez a pozíció a jobb agyféltekét aktiválja, amely a kötődésben és a kommunikációban is feladatokat lát el. A „helyzeti aszimmetria” nemcsak az emberre jellemző, orosz kutatók szerint az állatoknál is megtalálható. Hasonló viselkedést figyeltek meg az anyjukat követő emlősöknél, például kenguruknál, lovaknál, rozmároknál és kardszárnyú delfineknél. A szentpétervári egyetem kutatója, Dr. Yegor Malashichev szerint ez a pozíció a túlélésben és a társadalmi kötődésben is segít. „Ha nincs vagy rossz a szemkontaktus, az újszülött jobb agyféltekéje nem aktiválódik.”
A szemkontaktusról…
Régóta ismeretes, hogy az emberek és a főemlősök hajlamosak arra, hogy a gyermekeiket a bal oldalon vigyék, főként az újszülött első néhány hetében. Erre számos magyarázat született már a fizikai kontaktustól kezdve – például, hogy a kicsi hallja anyjának szívverését – a gyakorlati előnyökig – így az anyának (ha jobbkezes!) marad egy szabad keze más feladatok elvégzésére. Néhány pedig azt sugallták, hogy szemkontaktushoz és annak agyra kifejtett hatásához kötődik.
Kutatók azt mondják, amikor az anya a gyermekét a bal oldalára veszi és szembenéz vele, a bal szemük közvetlenül egymás felé néz. Így a vizuális információ azonnal a jobb agyféltekébe kerül, amelynek olyan funkciók ellátásában is szerepe van, mint a figyelem, memória, érvelés, problémamegoldás (mindenben, ami a hatékony kommunikációhoz szükséges).
A vizsgálatokat embereken és 10 állatfajon is elvégezték: lovakon, rozmárokon, rénszarvasokon, antilopokon, keleti pézsmatulkokon, bárányokon, bálnákon, kardszárnyú delfineken és kengurukon. Azt találták, hogy a fiatal állatok az anyjuk jobb oldalához maradtak közel. Ez azt jelenti, hogy főleg a bal szemükkel nézték az anyjukat, amely által a jobb agyféltekéjük aktiválódott. Stressz esetén az anyák a bal szemükkel monitorozták, hogy a kicsinyeik jól vannak-e. Megfigyelték például azt, hogy ha egy hajóban közelítenek a kardszárnyú delfinek felé, akkor az anya az újszülött jobb oldalához úszik. Ez teljesen független volt attól, hogy a hajó melyik oldalukról közelítette meg őket. Továbbá azzal az elvárással is egyértelműen szembemegy, hogy az anya azzal védené meg kicsinyét, hogy közé és a hajó közé úszna.
Dr. Malashichev szerint a „helyzeti aszimmetria” jelensége egy ősi, alapvető mechanizmus, és érdemes lenne összefüggéseket keresni a csökkent anya-újszülött kapcsolat és például az autizmus között.
Forrás: www.bbc.com
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.