Menü

Amikor egy gyerek képtelen koncentrálni

A gyerekek rengeteg mindent tanulnak az első éveikben, rövid idő alatt, nagyon sokat változnak, fejlődnek. Fontos, hogy képesek legyenek koncentrálni, fokozatosan egyre jobban elmélyülni a tevékenységekben.

A szabad mozgás és játék elengedhetetlen a gyerekek fejlődéséhez, de idővel az is fontossá válik, hogy figyelmüket hosszabb-rövidebb időre le lehessen kötni. Az óvodában már kifejezetten építenek erre a pedagógiai folyamatokban. Ez a képesség általában magától is fejlődik, vagyis az érési folyamatok előrehaladásával párhuzamosan a koncentráció is erősödik. Szülőként ezt bizonyos praktikákkal még segíthetjük is, ha más nem azzal, hogy a káros gyakorlatokat kerüljük.

Sokszor azt mondjuk: ez a gyerek hiperaktív, nyüzsgő, örökmozgó, nyughatatlan. Valahol ezek a tulajdonságok mind természetes (egészséges) részei egy kisgyerekkornak, de persze nem mindegy milyen mértékben vannak jelen és hogy milyen irányba változnak. A gyerek személyiségének sok a „hozott” része, de a szülők által biztosított környezet befolyásoló szerepe sem elhanyagolható. Sokszor egy túlmozgásos, nehezen leköthető gyerek hátterében azt találjuk, hogy rengeteg inger veszi körül, a programok és az őt körülvevő játékok nem az adott életkor sajátosságaihoz igazodnak, hanem mindig „egy-két lépéssel előrébb járnak”. Vagyis a koncentráció képességének kialakulását gátolja, ha túl sok játék van, ha a játékok túlságosan kidolgozottak funkcionálisan, a rendetlenség, a túl sok program, ha a szülő is általában egyszerre több mindent csinál.

De akkor hogyan lehet jól csinálni? Vagyis szülőként hogyan segíthetjük a gyereket abban, hogy idővel képes legyen elmélyülni a játékokban, és fokozatosan egyre jobban koncentrálni egy adott dologra?

Jó módszer, hogy amennyiben a gyerek már mást akar játszani, következetesen érjük el, hogy az előző játékot mindig pakolja el egyedül vagy ezt megtehetjük közösen is vele. Ne legyen elő egyszerre több minden, fontos hogy minden játéknak meg legyen a helye, és lehetőleg ez ne ömlesztett formában valósuljon meg, hanem átlátható, követhető módon. Az állandó háttérzajok (rádió, tévé) is gátolhatják a koncentrációt, elmélyülést.

Ha azt látjuk gyerekünkön, hogy nem tudja eldönteni, mihez kezdjen, mit játsszon, akkor ne vagy- vagy állításokkal orientáljuk, hanem indirekt módon próbáljuk felkelteni a figyelmét egy adott dolog iránt.

Ha már sikerül valamilyen tevékenységben elmélyülnie a gyereknek, lehetőség szerint hagyjuk, hogy ő fejezze be. Vagyis dicsérgetésekkel, magyarázatokkal ne szakítsuk ki ebből az elmélyültebb állapotból, és ha módunkban áll, a programokat is alakítsuk rugalmasan ehhez (ne rángassuk állandóan el a játék mellől, ha valahova menni kell).

A tanuláshoz nagyon fontos az ismétlés, ehhez szintén koncentrációra van szükség. Az azonos cselekvéssor ismétlését mindenképpen bátorítsuk! Ha pedig azt tapasztaljuk, hogy valahol elakadt, ne oldjuk meg helyette a problémát (olyan kis dolgokat is beleértve, mint két legó darab összeillesztését), hanem csak kicsit segítsünk, bátorítsuk.

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.

A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?

Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.