Menü

A jó élet titka

Vajon mi határozza meg, hogy jó életünk legyen, vagyis azt, hogy testileg-lelkileg minél tovább egészségesek legyünk? Mennyiben determinálja sorsunkat genetikai örökségünk, családi hátterünk? A jó élet pusztán szerencse kérdése, vagy leginkább egyéni fejlődés eredménye?

Ezek mindig népszerű, nagy érdeklődést kiváltó kérdések, hiszen minden ember szeretne jó életet, mindenki végső soron boldogságra vágyik. A családi háttér, a szülői ház „örökségei”, életünk alapkövei, melyek meghatározzák fejlődésünket, személyiségünket, vagyis jövőnket is. Ez az állítás igaz is, meg nem is. Számtalan példát látunk arra, hogy a családi szempontból kifejezetten hátrányos (nemcsak egzisztenciális) helyzetből indulók mindenféle szempontból lemaradnak, marginalizálódnak, életük már egészen korai időszakban kisiklik. Az, hogy ki hova születik sok mindent meghatároz, de nem mindent. Az élet kiábrándítóan igazságtalan lenne, ha minden azon múlna, hogy megkapod-e gyerekkorodban (születésedtől fogva) a boldogság ajándékcsomagját vagy sem. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy érzékeljük, tudjuk, ennél az élet jóval színesebb, változatosabb, bonyolultabb és értelmesebb. De mivel a „hogyan legyünk boldogok” kérdés mindennél fontosabb és egyben feloldhatatlan kérdése életünknek, szeretjük azokat a magyarázatokat, amelyek egy dimenzióban válaszolnak: a jó élethez jó egzisztencia kell, szülők magas iskolázottsága és így tovább.

Ennek ellenére azonban a kutatások szerint a boldogok és a kevésbé boldogok aránya viszonylag egyenletesen oszlik meg a különböző társadalmi rétegek között, sőt még az is tudható, hogy az élet minősége és hossza nem csak a szerencse kérdése, hanem azonosíthatóak bizonyos faktorok, melyek leginkább befolyásolják. Az iskolázottság, a dohányzás, a mozgás, a párkapcsolat, a válságkezelő stratégiák nagy arányban meghatározzák az élet hosszát és minőségét.

Ráadásul lehet, hogy valakinek messziről nézve rendben van az élete, és fényes karriert futott be, de ha közelebbről megismernénk, mégsem látnánk őt boldognak.

De akkor mi visz közelebb minket a boldogsághoz? Az biztos, hogy az emberi kapcsolataink, a párkapcsolatunk stabilitása és a minket körülvevő szociális háló jelentősen befolyásolja életünk minőségét. Vagyis végső soron nem a gazdagság és a magas intelligencia az igazi kulcsa boldogságunknak, hanem hogy képesek vagyunk bizalmon és szereteten nyugvó kapcsolatokat kialakítani másokkal. Persze a képlet még így sem egyszerű.

Az is fontos, hogy lássuk, az évek múlásával nem kevesebbek leszünk, hanem folyamatosan ott a lehetőség gyarapodni, kiteljesedni.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.

Fájnak a vállaid? – ezt üzeni a lelked!

A vállaink fájdalma gyakori panasz, sokszor csak egy rossz tartás okozhatja, de mi van akkor, ha más áll a háttérben? A lelki gondok sok esetben a vállainkon landolnak.

Mi az az önszabotázs, és miért csináljuk egyáltalán?

Sokszor hallani, hogy saját magunk ellenségei vagy akadályai vagyunk, de pontosan mit is jelent ez?

Szertefoszló ígéretek a kapcsolatokban

A bizalom és a tisztelet nem jár alanyi jogon sem egy barátságban, sem egy párkapcsolatban. Idő kell hozzá, következetesség és az a tapasztalat, hogy a másik szavai mögött valódi cselekvés áll. A szóbeli vállalások tartópillérei a hétköznapi kötődéseknek. Amikor ezek megrepednek, az lassú, csendes erózióval jár, amely idővel mindent átformál.