Menü

Családtervezés, mi alapján?

A gyerekvállalás mögötti szülői motiváció nagyon sokféle lehet. A testvérek közötti korkülönbségről szintén sokan sokfélét vallanak, de azt, hogy mikor legjobb gyereket vállalni, illetve hogy mikor ideális a kistestvér érkezése, nem lehet meghatározni plátói módon, általánosan.

A baj pont ott kezdődik, ha mások igyekeznek megmondani helyettünk, hogy milyen az ideális családtervezés: mikor, hány évesen kell gyereket vállalni, mikor és hány év elteltével kell következő gyereket vállalni és így tovább. A tudatos családtervezés azt jelenti, hogy a szülők saját élethelyzetük, személyiségük, céljaik függvényében döntenek a gyerekvállalásról.

A testvérek közötti kis korkülönbségnek sokféle előnye lehet, de vannak hátrányai is. Valójában azonban hiába mérlegeljük ezeket a pro és kontra szempontokat, mert általában nem ez alapján döntünk, hanem ezekkel az érvekkel csak magyarázzuk, igazoljuk döntésünket.

Arról például, hogy az elsőszülött gyereknek milyen traumatikus élményt jelent a "kistesó" érkezése, kevésbé beszélnek. Traumatikus, mert az elsőszülöttek egy darabig egykék, vagyis minden szeretet, figyelem, csodálat rájuk irányul. Ezért, bár a család számára az újabb gyermek születése egy örömteli esemény, a nagyobb testvér számára egészen mást jelent.

Ez persze nem azt jelenti, hogy akkor ne vállaljunk második gyereket, vagy hogy ne legyen kis korkülönbség közöttük. Hanem azt jelenti, hogy ha már így vagy úgy döntöttük, döntésünk helyességének magyarázása, igazolása helyett, tudatosan számoljunk a pozitív és negatív következményekkel egyaránt. Ha például kis korkülönbséggel vállalunk gyereket, igenis legyünk érzékenyek arra, hogy a nagyobb gyereknek a kistestvér érkezése - főleg az elején - nem feltétlenül az öröm forrása. Ha erről tudomást veszünk, akkor tompíthatjuk ezt a traumát, például azzal, ha az apa igyekszik több figyelmet fordítani a nagyobb gyerekre, például közös programokat szervez vele.

Hiába van mindig valaki, aki tudni véli, mi a legjobb döntés, mert az biztos nem érvényes minden egyes helyzetre.

A ballagás pillanatai

Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.

Az örökké negatív testkép kamaszkorban

A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.

Tavaszi szünet gyerekekkel

Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!

Milyen veszélyekkel jár a digitális tér a gyerekekre nézve?

A digitális tér veszélyeiről beszélgettünk a helyi rádiónk egyik adásában, ez pedig különösen aktuális és fontos téma, hiszen a gyerekek számára számos különböző aspektust érintenek.

Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban

Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.