Állattartás az állatvédő szemével

Ha állatbarát vagy, akkor sok állatot tartasz otthon, és gyakran jársz állatkertbe? Egyáltalán nem így van - megvizsgáltuk a kérdést az állatvédők szemszögéből. Sok állattal körbevenni magunkat csupán emberi érdek lenne, de az állatoknak egészen más lehet a jó, mint az embernek. Miért?

Ha megkérdezünk egy állatvédőt, hogy milyen állatot tartsunk otthon, akkor azt válaszolja: olyat, ami önként veled marad. A kutya például ilyen, és legtöbb esetben a macska is, ha lelkiismeretesen tartják. Egy madár viszont már közel sem tartozik ebbe a kategóriába, hiszen őket bezárva, és lételemüktől - a repüléstől - megfogsztva tudjuk csak otthon tartani. Egy ketrecben, vagy szűk terráriumban leélni az életet - képzeljük magunkat az állat helyébe, mi boldogok lennénk így? Aligha.

Érdemes egy picit más szemmel megvizsgálni az állatkertek lakóit, vagy például az otthon kalitkában tartott madarakat. Biztosan boldogok így...? Nemrégiben egy ingyenes rendezvényen jártam a vadasparkban. Noha ez még az a fajta állatkert, ahol törekednek élhető környezetet és területet biztosítani az állatoknak, a látvány szívszorító volt a legtöbb helyen. Az állatok ellustultan élnek, jóval szűkösebb területen, mint a természetes életterük. A mókusok szomorúan és egyértelműen zavarodottan futkostak a ketrecben - első ránézésre lehet, hogy nem tűnik picinek, de egy tájékoztató táblán olvasható a mókusokról, hogy akár 30 km/h-s sebességgel tudnak szaladni. Ez nem azt jelzi, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak lehetnek egy 10 köbméteres területen.

Nemrégiben nyaralni voltunk, a tengerparti üdülőhelyen arapapagájokat tartott az egyik üzlet. Nagyon szeretem az állatokat és alig vártam, hogy láthassam, kikhez tartozik a hang, amit az egész sétányról hallani lehet. Felmentem az emeletre, és legalább 4 óriási papagáj gubbasztott egy nagy ketrecben. Megsajnáltam őket is, ahogy magam elé képzeltem, miként élhetnének szárnyalva a természetes élőhelyükön. Ugyanígy igaz lehet ez például egy kígyóra, kaméleonra, vagy pókra. Éppen olyan, mintha bennünket bezárnának egy szobába, és nem engednének ki onnan soha többet. Hiába ragasztanak szép posztert a falra, hiába van a szobában kényelmes kanapé és adják be napról napra a finom ennivalót, egész biztosan elvágyódnánk onnan. Az állat persze "nem mondja" - vagy legalábbis mi nem értjük, ez semmit sem jelent. Amennyiben azt állítjuk, hogy az ember az intelligensebb faj, akkor nekünk kell átgondolnunk ezeket a kérdéseket, túljutva a saját önző érdekeinken.

Hiszen az emberi kapcsolatokra is igaz, hogy a szeretet önmagában nem elég indok egy-egy viselkedésre. Hiába mondjuk, hogy szeretjük a gyermekünket, és azért hívogatjuk naponta ötször, ezzel még nem teszünk jót vele. Szeressük úgy az állatokat is, ha valóban állatbarátok vagyunk, hogy az őnekik is jó legyen!