Állattartás az állatvédő szemével
- Dátum: 2016.09.05., 11:12
- állat, állatkert, állatvédelem, állatvédő, bezártság, háziállat, kalitka, környezetvédelem, madár, mókus, természetvédelem, vadaspark
Ha állatbarát vagy, akkor sok állatot tartasz otthon, és gyakran jársz állatkertbe? Egyáltalán nem így van - megvizsgáltuk a kérdést az állatvédők szemszögéből. Sok állattal körbevenni magunkat csupán emberi érdek lenne, de az állatoknak egészen más lehet a jó, mint az embernek. Miért?
Ha megkérdezünk egy állatvédőt, hogy milyen állatot tartsunk otthon, akkor azt válaszolja: olyat, ami önként veled marad. A kutya például ilyen, és legtöbb esetben a macska is, ha lelkiismeretesen tartják. Egy madár viszont már közel sem tartozik ebbe a kategóriába, hiszen őket bezárva, és lételemüktől - a repüléstől - megfogsztva tudjuk csak otthon tartani. Egy ketrecben, vagy szűk terráriumban leélni az életet - képzeljük magunkat az állat helyébe, mi boldogok lennénk így? Aligha.

Érdemes egy picit más szemmel megvizsgálni az állatkertek lakóit, vagy például az otthon kalitkában tartott madarakat. Biztosan boldogok így...? Nemrégiben egy ingyenes rendezvényen jártam a vadasparkban. Noha ez még az a fajta állatkert, ahol törekednek élhető környezetet és területet biztosítani az állatoknak, a látvány szívszorító volt a legtöbb helyen. Az állatok ellustultan élnek, jóval szűkösebb területen, mint a természetes életterük. A mókusok szomorúan és egyértelműen zavarodottan futkostak a ketrecben - első ránézésre lehet, hogy nem tűnik picinek, de egy tájékoztató táblán olvasható a mókusokról, hogy akár 30 km/h-s sebességgel tudnak szaladni. Ez nem azt jelzi, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak lehetnek egy 10 köbméteres területen.

Nemrégiben nyaralni voltunk, a tengerparti üdülőhelyen arapapagájokat tartott az egyik üzlet. Nagyon szeretem az állatokat és alig vártam, hogy láthassam, kikhez tartozik a hang, amit az egész sétányról hallani lehet. Felmentem az emeletre, és legalább 4 óriási papagáj gubbasztott egy nagy ketrecben. Megsajnáltam őket is, ahogy magam elé képzeltem, miként élhetnének szárnyalva a természetes élőhelyükön. Ugyanígy igaz lehet ez például egy kígyóra, kaméleonra, vagy pókra. Éppen olyan, mintha bennünket bezárnának egy szobába, és nem engednének ki onnan soha többet. Hiába ragasztanak szép posztert a falra, hiába van a szobában kényelmes kanapé és adják be napról napra a finom ennivalót, egész biztosan elvágyódnánk onnan. Az állat persze "nem mondja" - vagy legalábbis mi nem értjük, ez semmit sem jelent. Amennyiben azt állítjuk, hogy az ember az intelligensebb faj, akkor nekünk kell átgondolnunk ezeket a kérdéseket, túljutva a saját önző érdekeinken.

Hiszen az emberi kapcsolatokra is igaz, hogy a szeretet önmagában nem elég indok egy-egy viselkedésre. Hiába mondjuk, hogy szeretjük a gyermekünket, és azért hívogatjuk naponta ötször, ezzel még nem teszünk jót vele. Szeressük úgy az állatokat is, ha valóban állatbarátok vagyunk, hogy az őnekik is jó legyen!
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.
Ecetet fújnak a bejárati ajtóra: a hétköznapi házi praktika mögött meglepő hiedelem is állhat
A bejárati ajtó nem csupán arra szolgál, hogy elválassza otthonunkat a külvilágtól. Egyesek szerint különleges jelentősége is van, hiszen ezen keresztül lépünk be a lakásunkba, és itt találkozik a személyes életterünk a külvilág hatásaival. Talán ezért sem meglepő, hogy különféle házi praktikák és hiedelmek kapcsolódnak hozzá. Az egyik interneten terjedő szokás szerint érdemes ecetes vízzel áttörölni vagy bepermetezni a bejárat környékét. De vajon miért teszik ezt, és valóban van értelme a módszernek?
Nem a jóga, hanem az erdő hódít
Van, amikor nem egy edzőterem, nem egy jógamatrac, hanem egyszerűen az erdő jelenti a legjobb kikapcsolódást. A fák között sétálva, a madarak hangját hallgatva és a természet apró részleteire figyelve sokan tapasztalják meg, milyen érzés igazán lelassulni. Az erdőfürdőzés, vagyis a japán eredetű sinrin-joku egyre népszerűbb a világban, és nem véletlenül: a természet közelsége a testi-lelki feltöltődésben is segíthet.
A fájdalom, amelynek nincs határideje – október 15. a perinatális gyász világnapja
Vannak veszteségek, amelyekről nehéz beszélni, amelyekre sokszor nincsenek megfelelő szavak, és amelyek fájdalma évekkel később is ugyanúgy ott élhet a szülők szívében. Október 15-én a perinatális gyász világnapján azokra a gyermekekre emlékezünk, akiknek túl rövid idő jutott ezen a világon, és azokra a családokra, akiknek meg kellett tapasztalniuk a gyermekük elvesztésével járó felfoghatatlan fájdalmat.
Nem tudok lefogyni, pedig szeretnék – A fogyás pszichés akadályai
Sokan érzik úgy, hogy minden vágyuk a fogyás, mégsem képesek tartós eredményt elérni. Hiába az elhatározás, a diéta és a motiváció, valami újra és újra megakadályozza az életmódváltást. A fogyás pszichés akadályai gyakran jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban. De miért olyan nehéz lefogyni, ha valóban szeretnénk?