Könyvajánló az elszármazott keresztény arab történészről

Központi témát dolgoz fel Amin Maalouf A tévelygő című regénye. Hogyan lehet az ember élete nyugodt és kiegyensúlyozott egy gyermekkori trauma, egy háborús időszak és egy disszidálás átvészelése után? Hogyan lehet egy teljesen más kultúrába beilleszkedni és új életet kezdeni? Mikor és miért érdemes visszamenni szülőhazánkba? Mit tegyen az ember, ha több különböző vallási háttérrel rendelkező barátja van a világ minden táján, akik valaha egy városból származtak el? Hogyan alakítsa ki az egyensúlyt? Mi történik a barátokkal, ha sok-sok évvel később egyikük idejekorán távozik közülük? Hogyan dolgozzuk fel a tényt, hogy szülőhazánk és honfitársaink mentése helyett inkább csak saját magunkat mentettük? Vajon csak menekvés ez, vagy a helyes döntés? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat a könyv.

Mindannyian nehéz helyzetben vagyunk, ha a sajátunkon kívül más vallásokra, szokásokra és kultúrákra gondolunk. Ha ateisták vagyunk, akkor pedig ezzel az egész hajcihővel nem értünk egyet, nem értjük a lényegét. De mi lesz, ha több, teljesen különböző ember kerül egy csapatba? Napjainkban különös fontossággal bír ez a kérdés, hiszen Európa hasonló helyzetbe került, meg kell birkóznia egy nem várt feladattal. Akármelyik oldalon is foglalunk helyet, e könyv elolvasása után mindenképpen át fogjuk értékelni mind a saját, mind mások helyzetét.

A könyvben Adam, aki fiatalkorában költözött el szülőhazájából, egy régi közeli barátjának halálos ágyán tett utolsó kérésére évekkel később visszatér. Bár egykori barátjával beszélni már nem tud, feleségének kérésére baráti találkozót szervez. Megpróbálja összehívni a régi társaságot, akik a világ különböző pontjain élnek. Az ötlet megvalósítása az elején nyögvenyelősnek tűnik, ám később úgy tűnik, Adam gyorsabban sikerrel jár, mint gondolta. A sors azonban most is közbeszól. A könyv bemutatja a keresztény, az iszlám és a zsidó élet ellentéteit, azt, hogy hogyan látják egymást és önmagukat. Bemutatja a keleti és a nyugati kultúra szemléletének ellentéteit és ütközőpontjait.

Az író tollából a drámai hang már a könyv elején megjelenik: „Keresztnevemben hordom a születő emberiséget, de egy kihaló emberiség tagja vagyok.” Adam így ír családjáról és az őt ért tragédiáról: „Vidám életük volt, ennek én voltam a legfőbb tanúja, csodálója és haszonélvezője. Annál kegyetlenebb volt a bukás. Az egész pár perc alatt történt az Ománi-öböl fölött. A szüleimet szállító repülőgép a tengerbe zuhant, és nyomában mélybe hullt az én életem is.”

A zsidó, az arab és a nyugati kultúra hozzáállásáról, ellentéteiről Adam a következőképpen ír barátjának: „Az általad idézett „perbeszédben” édesapád rámutatott egy alapvető igazságra: közvetlenül a második világháború után a Nyugat rádöbbent a táborok, az antiszemitizmus rettenetére; ezzel szemben az arabok a zsidókban egyáltalán nem fegyvertelen, megalázott, csonttá-bőrré fogyott civileket láttak, hanem jól felszerelt, jól szervezett és félelmetesen hatékony inváziós hadsereget.”

A történetből természetesen nem hiányozhat a szerelmi szál sem, ami tulajdonképpen inkább egy legális szerelmi háromszögként jelenik meg. Ha a könyv bármilyen szempontból is felkeltette az érdeklődésünket, ne habozzunk! Fussunk el a könyvtárba, emeljük le a polcról és faljuk fel a sorokat!