Hogyan kerüljük el, hogy mindenre felhatalmazott gyermekeket neveljünk? 5 stratégia, ami valóban segít
- Dátum: 2016.07.20., 20:55
- döntés, gyermek, gyermeknevelés, optimizmus, önállóság, technika
Talán mind tapasztaltuk vagy hallottuk a jelenséget, hogy a gyerekek szinte átvették a hatalmat a szüleik felett, és teljesen én-központúvá váltak. Hisszük vagy sem, de az ide vezető út nem is olyan nehéz, mivel ennek kialakulása ezerféle, egyszerű módon megtörténhet, ráadásul olyankor, amikor nem is vagyunk ennek tudatában. A jó hír? Ez az állapot teljesen kikúrálható!
Mindannyian ismerünk olyan gyerekeket – akár a saját családunkban is – akik teljesen felhatalmazottnak érzik magukat, hogy a dolgokat a saját elképzeléseik szerint vigyék véghez, akiknek a hála és a köszönetmondás nem képezi az élethez való hozzáállásuk részét. Az ilyen gyerekekkel elég nehéz együtt élni, de nekik van a legnagyobb esélyük arra, hogy később magas pozícióban dolgozó alkalmazottak legyenek, és ők fogják később a hitvesüktől is ugyanezt a gyermeki hozzáállást elvárni. Ez egy nagy probléma, mivel azok a gyerekek, akiknek folyton joguk van a saját döntéseiket meghozni, képtelenek lesznek kezelni a dolgokat, amikor azok nem a megszokott módon történnek – mint például a való életben. Sok esetben mutogatunk a közösségi médiára, a televízióra és más külső hatásokra, de az egyik legnagyobb faktor ennek hátterében mi magunk vagyunk. Természetes, hogy a legjobbat szeretnénk gyermekeink számára, de sokszor hajlamosak vagyunk túlszeretni őket. Elkényeztetjük őket, és igyekszünk minden akadályt elhárítani az útjukból. Ezzel sokszor elraboljuk előlük a lehetőséget, hogy tehessen önmagukért, tanuljanak a hibáikból. A saját és gyermekeink érdekében fontoljuk meg a következő 5 stratégiát, hogy javíthassunk a helyzeten:

1. Várjunk el többet! Adjunk gyermekeinknek például krediteket! Képesek arra - és jó is, ha ezt teszik -, hogy érdemben hozzájáruljanak a család dolgaihoz. A tipegő gyerkőctől a tinédzserekig minden életszakaszban hozzá tudnak valamit tenni a családi élethez. Jó, ha az évek során egyre növeljük a rájuk háruló felelősséget. Végül egyenjogú családtagokká válnak, és a hozzájárulásuk ugyanannyit fog érni, mint bárki másé a családban. Ha többet vársz el a gyermekedtől, és ő teljesít, akkor a képességgel, amihez ezekkel a feladatokkal hozzájut, boldogabban fog kilépni a világba, sikeresebb és elégedettebb lesz önmagával. Míg mi, szülők? Tudni fogjuk, hogy mi segítettük abban, hogy ilyen emberré váljon!
2. Hagyjunk fel a szokással, hogy megadjuk magunkat! Mindig igent mondunk, miközben nemmel szeretnénk válaszolni? Ideje, hogy változzunk, és legyen elég bátorságunk nemet mondani! Meg fogjuk tanítani a gyermekeinknek, hogy az életben nem mindig történik úgy minden, ahogy elképzeljük, és ez így van rendjén. Így egészséges határokat fogunk felépíteni, amihez ragaszkodnunk kell. Így kicsik és nagyok is meg fogják tanulni, hogy a hiszti, a szemforgatás és az ajakbiggyesztés nem működik.
3. Adjuk át a gyeplőt! Minden egyes alkalommal, amikor megakadályozzuk, hogy gyermekünk elkövessen egy hibát, közbenjárunk, hogy neki könnyebb legyen, elrabolunk tőlük egy tanulási lehetőséget. Itt az ideje, hogy hagyjuk őket kibontakozni! Ahelyett, hogy állandóan sürgetjük őket, hogy iskola után egyből írják meg a házi feladatot, beszéljük meg velük őszintén, hogy tudják, milyen kötelességeik vannak, mikért kell felelősséget vállalniuk nap mint nap. Biztassuk őket, hogy intézzék a saját ügyeiket, beszélgessenek a tanáraikkal, edzőikkel és a társaikkal a felmerülő problémákról, hiszen ez is része annak, hogy felnőnek. Segíthetünk nekik különböző szerepjátékokkal, így felelősségteljesen fognak tudni beszélgetni, és a problémamegoldó képességük is fejlődni fog. Bízzunk a képességeikben, és engedjük el őket egy kicsit, hogy tanulhassanak a saját sikereikből és hibáikból. Ott leszünk, hogy támogassuk őket, de sokkal jobban fogják érezni magukat, ha saját módjaikon intézhetik el a dolgaikat anélkül, hogy beavatkoznánk és folyamatosan megmentenénk őket.
4. Felejtsük el a pénzt! Ez egy nagy feladat. Napjaink társadalmában a hála ezen formája uralja a világot. A legjobb módja, hogy ennek véget vessünk az, hogy ha nem adunk nekik pénzt, amikor kérik. Ehelyett szabjunk meg egy heti keretösszeget, és írjunk egy listát, amit ebből fedezniük kell. Lehet ez étel, ruha vagy szórakozás is. Ez egy szükséges eszköz, hogy megtanítsuk nekik, hogyan költsenek bölcsen, hogyan spóroljanak, hogyan jótékonykodjanak.
5. Ébresszük rá őket, hogy a világ nemcsak róluk szól! Kutatási eredmények is bizonyítják, hogy azok, akiknek az élethez való hozzáállása a hála körül körvonalazódik, sokkal boldogabbak, kevesebbet szomorkodnak, optimistábbak. Ebben az elkényeztetett kultúrában mind tudjuk, hogy a hálát gyakorolni kell. Ezt a gyermekeinknek is meg kell tanítanunk. Legyünk számukra példaképek, és tanítsuk meg nekik, hogy a világ nem birtokol semmit és senkit – mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy lakóhelyünket jobb hellyé tegyük. Minden nap gyakoroljuk együtt a hálát otthon, tegyünk véletlenszerű kedves lépéseket egymás felé, és találjunk rá lehetőséget, hogy mindig segíthessünk másoknak. Ezzel előmozdíthatjuk, hogy gyermekeink, családunk élete kiegyensúlyozottabb legyen.
Forrás: www.today.com
Fotó: sxc.hu
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.