Menü

Hatékonyak-e az antidepresszáns gyógyszerek gyermekek és tinédzserek esetében?

Új kutatási eredmények hatására ismét előtérbe került az antidepresszáns gyógyszerek hatékonyságának megkérdőjelezése. Gyermekek és tinédzserek esetében legjobb esetben is szinte hatástalanok.

Nem kérdés, hogy a depresszió egy közismerten trükkös állapot a maga biológiai, pszichológiai és társadalmi jellegzetességeivel. Most egy neves tudományos folyóiratban megjelent cikk megpróbálja kiegészíteni a témakört.

14 antidepresszáns gyógyszert vizsgáltak meg, melyek közül mindössze egyet találtak hatásosnak gyermekek és tinédzserek esetében. Volt egy gyógyszer, mely jelentősen megemelte az öngyilkossági gondolatok és kísérletek rizikófaktorát, összevetve más antidepresszánsokkal és a placebo-ban (hatóanyag nélküli gyógyszer) részesült csoport eredményeivel.

Peng Xie professzor – a cikk társszerzője – szerint gyermekek és tinédzserek esetében a rizikó-előny viszonyok nem mutatják egyértelműen, hogy a kezelés hatásos lenne az említett csoportok esetében. „Az orvosok rendszerint azt javasolják – mondja Peng Xie professzor -, hogy nagyon figyelmesen kell követni a gyermekek antidepresszáns kezelésének hatékonyságát, különösen a terápia elején, és függetlenül attól, hogy milyen szerrel történik a kezelés.

Ez nagyon fontos, hiszen a depresszió formái váltakoznak a korral és a népesség összetételével is. A 6 és 12 év közötti gyermekek közül durván 3%-ot diagnosztizálnak depresszióval. A 13 és 18 év közötti korcsoportban azonban ez a szám már 5%-ig emelkedik.

Az ismertetett tanulmány 34 korábbi vizsgálat újbóli átnézését ölelte fel, ez több mint 5000 résztvevőt jelentett. Bizonyos hatóanyagokról bebizonyosodott, hogy sok esetben inkább veszélyesek, semmint hatásosak, mint ahogyan azt korábban gondolták.

Összességében a tanulmány felhívja a figyelmet, hogy további széleskörű kutatások szükségesek az antidepresszáns gyógyszerelés hatékonyságának javítására.

A fotók mögötti valóság – miért idegenkedünk a rólunk készült képektől?

Egy jól sikerült portré önbizalmat adhat, míg egy előnytelen pillanatkép akár órákra elronthatja a hangulatunkat. Sokan ismerik azt az érzést, amikor izgatottan várják a fotókat egy esemény után, majd csalódottan görgetik végig a galériát. Adódik a kérdés, hogy miért reagálunk ennyire erősen a saját képmásunkra.

A mindfulness ereje a mindennapokban

Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.

A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele

A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.