Az anyai önismeret tükrében
„Nem bírom, hogy állandóan csak anya, anya..., nincs türelmem ehhez!” Elítélendő-e ez az anyuka, aki így fogalmaz a saját gyerekével kapcsolatban?
Elsőre azért durván hangzik, minek vállalt akkor gyereket? - kérdezhetnénk, ha az az első gondolata, hogy minél előbb lepasszolja másoknak a csemetét a bölcsődébe, mert nincs türelme hozzá.
De másodszori nekifutással azért érdemesebb az ítélkezésen túljutni. Mert akármennyire nem értünk esetleg egyet ezzel a gondolkodással, hozzállással azért lássuk be, legalább ennek az anyának van reális önértékelése. Tudja magáról, hogy mihez nincs türelme, és nem próbál meg erőszakot téve önmagán megfelelni másoknak. Rosszat tesz-e ezzel gyermekének? Jó lenne, ha az alig egy éves gyerek még anyukával lehetne, de ha az anyuka türelmetlen, s ezt tudja magáról, talán nem is olyan égbekiáltó bűn. Nem bűn, ha olyanokra bízza gyermekét, akiknek ez a hivatása, foglalkozása. Hozzátartozik az esethez az is, hogy ez az anya azt is vallja, hogy a kevesebb időt igyekszik minőségibb formában együtt tölteni gyermekével, ami azért más megvilágításba helyezi a dolgokat.
Igen, tudjuk, hogy a gyereknek alapvetően az a jó, ha minél tovább otthon maradhat az anyával, vagy az apával, de ez nem minden esetben feltétlenül igaz. A feltétel a szülő személyisége. Ma már azt is egyre gyakrabban hangsúlyozzák a szakemberek, hogy az anya jóléte, jó közérzete is kardinális kérdés, még ha elsőre önzésnek is tűnik. Bármennyire is törekszik valaki jó szülőnek lenni, gyermekének mindent megadni, ha önmagával nincs rendben, ha saját szükségletei hosszú távon és jelentősen háttérbe szorulnak, óhatatlanul is ártó hatással lesz a gyerekre nézve is. Ezért ha valaki úgy tud a legjobb anya lenni, hogy mellette dolgozik, sportol, de emellett képes minőségi időt, valódi figyelmet biztosítani gyermekének, akkor ez egyáltalán nem megvetendő. Ahogyan az sem, ha valaki úgy tud jó szülő lenni, ha nem kell megosztani figyelmét és idejét a gyereknevelés és a munkavégzés között.
Csak mindehhez szilárd, biztos önismeretre van szükség, mert ha külső elvárások irányítanak minket, a legjobb szülői szándék is félrecsúszhat...
A szemforgatástól a nevetésig – a faviccek sikerének titka
„Hogy hívják azt a lovat, amelyik hason fekszik? – Hasonló.” Egyesek ilyenkor hangosan felnevetnek, mások a szemüket forgatják A faviccek különös helyet foglalnak el a humor világában – gyakran kiszámíthatóak, egyszerűek, mégis generációk óta újra és újra előkerülnek családi ebédeknél, munkahelyi beszélgetésekben vagy az interneten.
Kültéri medence karbantartása és tisztítása
Nálunk a kültéri medence nemcsak egy kerti kiegészítő, hanem a nyári családi élet központja. Három gyermekem van, akik egyszerűen imádják a vizet. Amint beköszönt a jó idő, szinte minden szabad percüket a medencében töltik. Éppen ezért számunkra különösen fontos, hogy a víz mindig tiszta, biztonságos és higiénikus legyen. Az évek során megtanultuk, hogy a medence karbantartása nem bonyolult feladat, de rendszerességet és odafigyelést igényel.
Nyári veszélyek a legkisebbekre – Amire minden szülőnek figyelnie kell
A nyár a szabadság, a családi kirándulások, a strandolás és a felhőtlen játék időszaka. A napsütéses hónapok azonban olyan veszélyeket is rejtenek, amelyek különösen a kisgyermekeket érinthetik. A szülők és nagyszülők fokozott odafigyelésével a legtöbb baleset megelőzhető, ezért érdemes tudatosan felkészülni a nyári időszak kihívásaira.
Többet kaptam tőlük, mint tanácsokat – Egy háromgyermekes édesanya gondolatai a védőnőkről
Három gyermek édesanyjaként sokszor eszembe jut, hogy mennyi mindenre nem lehet igazán felkészülni. Hiába olvasunk könyveket, böngészünk az interneten vagy hallgatjuk meg mások tapasztalatait, amikor először tartunk a karunkban egy újszülöttet, hirtelen rengeteg kérdés és bizonytalanság jelenik meg bennünk. Azt hiszem, minden édesanya ismeri ezt az érzést. A Magyar Védőnők Napját 2007 óta június 13-án tartják.
Szemünk színe: mit árul el a jellemünkről?
A szemeket gyakran a lélek tükrének nevezik. Nem véletlenül: amikor valakivel beszélgetünk, ösztönösen a tekintetére figyelünk, és sokszor már az első pillanatokban kialakul bennünk egy benyomás a személyiségéről. De vajon a szem színe valóban árulkodhat a jellemünkről?