Mire jó a „tökéletes” babafotó?
A közelmúltban közösségi oldalakon több bejegyzésben is közzétettek olyan fotókat, melyeken a babák „széttrollkodták” a műtermi családi fotózást. Vicces, és emellett egyben fricska is.
Egyre népszerűbbek a műtermi családi fotók, ünnepek alkalmával is megsokszorozódtak az olyan fényképek, melyeken a gyerekek beállítva, jelmezekben, kiretusálva mosolyognak vissza ránk. A megörökítés igényét nem lehet vitatni, mégis bizonyos szemszögből nézve bármennyire is édesek, cukik és szépek a képek, visszatetszést kelthetnek. A családi együttlét, a gyerekek növekedése, fejlődése, bájos világa önmagában érték. Miért kell mesterségesen tökéletes képet festeni valamiről, ami egyébként tényleg tökéletes, csak egészen másképpen, mint az ahogy ezeken a művi képeken megjelenik?
Az említett bejegyzésekben olyan képeket tettek közzé, melyeken a babák nem éppen együttműködőek a tökéletes családi kép megalkotásában. Pisilnek, kakilnak, szóval természetesen viselkednek. De persze mi nem ezt szeretnénk megörökíteni, hanem olyan jeleneteket, melyek gyakorlatilag csak a képzeletben léteznek, a hétköznapokban biztosan nem. Persze erre biztosan sokan azt válaszolnák, hogy miért ne lehetne a hétköznapokból kiragadva, szépen felöltözve családi képeket megörökíteni profi módon. Az erre való igényt nem lehet kritizálni, de azt már igen, hogy nagy százalékban valószínűleg nem ez a motiváció áll a háttérben, hanem az, hogy mások előtt tökéletes családként tüntessük fel magunkat. Ha megnéznénk egyébként, hogy a gyönyörű képek mögött mi a valóság, biztos meglepődnénk.
Megvallva az igazságot én is szeretem megnézni ezeket a képeket, de az első benyomáson túl úgy érzem, valami nem stimmel. Ennek talán az az oka, hogy a gyerekek sokszor inkább díszletnek, mint szereplőnek tűnnek ezeken a „tökéletes” képeken.
Persze azért ne szedjük le mindjárt mindenkiről a keresztvizet, feltételezzük azt, hogy sokan őszinte, jó szándékból, nem pedig divatból szeretnék megörökíteni családjukat.
Mennyire fontos a súly az ismerkedésnél?
Ez talán az egyik legfontosabb kérdés – és a válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nem kellene. Az, hogy valaki ennyire konkrét számokhoz köti a vonzalmat, egyfajta filterezés, ami persze praktikus lehet egy ismerkedős oldalon vagy csoportban – de veszélyesen leszűkítheti a valódi kapcsolódások esélyét. A szerelem ugyanis legtöbbször nem mérhető centiben, kilóban, vagy bicepszméretben. Az első benyomás talán igen, de az érzelmi kötődés, a mély szeretet és a társas harmónia teljesen más síkon mozog.
Generációk találkozása a munkahelyen
A modern multinacionális vállalatok sokszor válnak különböző életkorú személyek találkozóhelyévé. Ma már nem ritka, hogy egy irodában X, Y és Z generációs munkavállalók dolgoznak együtt, akik mindannyian más elvárásokkal, értékekkel és kommunikációs szokásokkal rendelkeznek. Ez a sokszínűség gazdagíthatja a szervezeti kultúrát, de komoly próbatételt is tartogathat a dolgozók részére.
A felnőttkori barátságok kihívásai és lehetőségei
A gyermekkori és a serdülőkori haverságok gyakran a spontaneitásról és a gondtalan időtöltésről szólnak. Az iskola vagy a szomszédság automatikusan biztosítják a folyamatos interakciót, amelyből mély kötelékek születhetnek. Felnőttkorba lépve azonban a viszonyok természete átalakul, és mind az újak építése, mind a régiek megtartása nehezebbé válik.
A mértékletes sörfogyasztás pozitív hatásai
A sört sokan csak frissítő italnak tartják, pedig a mértékletes fogyasztásnak számos meglepő egészségügyi előnye lehet. A vitamin- és ásványianyag-tartalomtól kezdve a szív- és csontvédelemig, sőt még a stresszoldásban is szerepet játszhat egy korsó sör – természetesen csak akkor, ha tudatosan és mértékkel fogyasztjuk.
Kollégiumi élet – az első nagy lépés az önállóság felé
Egy szülő életében vannak pillanatok, amelyek egyszerre töltenek el büszkeséggel és meghatottsággal. Ilyen, amikor a gyerek kirepül a családi fészekből – akár csak hét közben – és beköltözik a kollégiumba. Ez a lépés nemcsak a gyermek, hanem az egész család életében mérföldkő.