Baby blues, avagy mit kezdjünk a szülés utáni depresszióval?
- Dátum: 2016.02.29., 11:45
- : szülés utáni depresszió, anyaság, baby blues, depresszió, édesanya, elvárások, felelősség, felelősségvállalás, lehangoltság, lélek, szülés, szülés utáni lehangoltság, társadalmi elvárás, terhesség, várandósság
A baby blues, azaz a szülés utáni lehangoltság klasszikus jelenség – de nem annak, aki éppen az elszenvedője. Hogy mi okozza? Egyrészt a hormonális változások: a szülés során és után olyan jelentős változások mennek végbe az édesanya szervezetében, amely ilyen jelenséget is okozhat.
Másrészt óriási lelki változásokat kell elviselni ebben az időszakban: a felelősség mintha rázuhanna az emberre. Igen, hiába készült valaki 9 hónapon át az anyaságra, akkor is megdöbbentő találkozni azzal az érzéssel, hogy innentől kezdve a teljes életünk során felelősséggel tartozunk egy kis lény után, aki élete elején teljes mértékben ránk van szorulva.
Nem segít a helyzeten a társadalmi elvárások tömkelege, valamint az anyaság misztifikálása sem. Az anyákkal szemben gyakran az anyatársak, a családtagok, ismerősök olyan elvárás-halmazt támasztanak, amivel a kezdő, vagy gyakorlott édesanyának is nehéz megbirkóznia. A média pedig elsősorban az anyaság csodás oldalát mutatja be, az újságok címlapjain mosolygós anyukákat láthatunk, és a szoptatást is mint magasztos élményt állítják be. No de mi van azzal, akinek például eszméletlen fájdalmakkal jár, hogy a melléből táplálja a kisbabáját…?
Ilyen, és ehhez hasonló nehézségekkel szembenézni a szülés után, az élet gyakorlatilag a feje tetejére áll. Minden szülés változásokat hoz, akkor is, ha nem az első gyermek érkezik a családba. Nem kell tehát csodálkozni a baby blues, avagy a szülés utáni lehangoltság jelenségén.
Mégis, nehéz vele megküzdeni, mind az édesanya, mind a családtagok számára. Ami nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a jelenség létezésével, és ne hibáztassuk az édesanyát, vagy önmagunkat. Fontos inkább, hogy minden lehetséges segítséget megadjunk, vagy megragadjunk.
A baby blues ugyanis akár tartós állapottá is válhat, ebben az esetben már szülés utáni depresszióról beszélünk. Sajnos a végletekig menő problémákat is okozhat, és ha nem ismerik fel, akkor gyakran ki sem derül, hogy ez a jelenség áll a gondok hátterében. Pedig súlyosan rombolhatja a gyermek és az anya közötti kapcsolatot – és ettől a ténytől sajnos független lehet, hogy mennyire várt gyermek érkezett a családba.
Szakember segítségét kérni nem szégyen, sőt egyenesen ajánlott. Ha a probléma elmélyül, vagy ennyire súlyos, akkor azt nemigen lehet „házon belül” megoldani, mindenféle igyekezet ellenére sem. Ezért pedig senki sem hibáztatható, főként az édesanya nem, aki maga is eléggé megszenvedi a helyzetet és a negatív érzelmeket. Azt se feledjük, hogy ezeket a kisbaba is érzi, és az egész életére is hatással lehet, akkor is, ha ez nem tudatos szinten jelenik meg.
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.