Menü

Baby blues, avagy mit kezdjünk a szülés utáni depresszióval?

A baby blues, azaz a szülés utáni lehangoltság klasszikus jelenség – de nem annak, aki éppen az elszenvedője. Hogy mi okozza? Egyrészt a hormonális változások: a szülés során és után olyan jelentős változások mennek végbe az édesanya szervezetében, amely ilyen jelenséget is okozhat.

Másrészt óriási lelki változásokat kell elviselni ebben az időszakban: a felelősség mintha rázuhanna az emberre. Igen, hiába készült valaki 9 hónapon át az anyaságra, akkor is megdöbbentő találkozni azzal az érzéssel, hogy innentől kezdve a teljes életünk során felelősséggel tartozunk egy kis lény után, aki élete elején teljes mértékben ránk van szorulva.

Nem segít a helyzeten a társadalmi elvárások tömkelege, valamint az anyaság misztifikálása sem. Az anyákkal szemben gyakran az anyatársak, a családtagok, ismerősök olyan elvárás-halmazt támasztanak, amivel a kezdő, vagy gyakorlott édesanyának is nehéz megbirkóznia. A média pedig elsősorban az anyaság csodás oldalát mutatja be, az újságok címlapjain mosolygós anyukákat láthatunk, és a szoptatást is mint magasztos élményt állítják be. No de mi van azzal, akinek például eszméletlen fájdalmakkal jár, hogy a melléből táplálja a kisbabáját…?

Ilyen, és ehhez hasonló nehézségekkel szembenézni a szülés után, az élet gyakorlatilag a feje tetejére áll. Minden szülés változásokat hoz, akkor is, ha nem az első gyermek érkezik a családba. Nem kell tehát csodálkozni a baby blues, avagy a szülés utáni lehangoltság jelenségén.

Mégis, nehéz vele megküzdeni, mind az édesanya, mind a családtagok számára. Ami nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a jelenség létezésével, és ne hibáztassuk az édesanyát, vagy önmagunkat. Fontos inkább, hogy minden lehetséges segítséget megadjunk, vagy megragadjunk.

A baby blues ugyanis akár tartós állapottá is válhat, ebben az esetben már szülés utáni depresszióról beszélünk. Sajnos a végletekig menő problémákat is okozhat, és ha nem ismerik fel, akkor gyakran ki sem derül, hogy ez a jelenség áll a gondok hátterében. Pedig súlyosan rombolhatja a gyermek és az anya közötti kapcsolatot – és ettől a ténytől sajnos független lehet, hogy mennyire várt gyermek érkezett a családba.

Szakember segítségét kérni nem szégyen, sőt egyenesen ajánlott. Ha a probléma elmélyül, vagy ennyire súlyos, akkor azt nemigen lehet „házon belül” megoldani, mindenféle igyekezet ellenére sem. Ezért pedig senki sem hibáztatható, főként az édesanya nem, aki maga is eléggé megszenvedi a helyzetet és a negatív érzelmeket. Azt se feledjük, hogy ezeket a kisbaba is érzi, és az egész életére is hatással lehet, akkor is, ha ez nem tudatos szinten jelenik meg.

Nevelési módszerek, amelyek nem tesznek jót a gyermeknek

Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Nem mindig tudatosítjuk azonban, hogy nem jó mindenáron a „legjobb“ szülőnek lenni, olyannak, aki gyermekének mindent megvásárol, amit az akar, vagy megoldja helyette a problémáit és akárhányszor leesik, mindig felveszi. Az ilyen módszerrel számos fontos leckétől fosztjuk meg gyermekünket, mellyel még gyerekkorában kellene megbirkóznia, amikor a következmények még nem fájnak annyira, mint felnőttkorban.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Nepotizmus, nepo babyk

Manapság a világ a hatalmak harcának színtere, legyen az országok között, országokon belüli megmérettetések, vagy akár a showbiznisz. Ennek egyik mozgatórugója a nem mindig etikus nepotizmus.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!