Csúcsélményeink
- Dátum: 2016.01.23., 18:04
- csúcsélmény, élmény, öröm, tapasztalat
Egy átlagos őszi nap. Fogom a kisfiam kezét és sétálunk a ház körül. Semmi különös dolog nem történik. Amit érzek: öröm, béke, harmónia, pont jó így, ahogy van. Nincs tegnap, nincs holnap, csak most van.
Ritka pillanat, de felismertem. Igen, ez egy csúcsélmény. Bár pszichológiai szakkifejezésről van szó, nagyon találó és kifejező fogalom. Nem a külső körülmények a lényegesek, hanem az, hogy bennünk történik valami, valami nagyon jó, és azt nem akarjuk birtokolni, csak átélni szeretnénk és élvezni. Ezt úgy szokták mondani, hogy átadjuk magunkat a pillanatnak, az élménynek. Nincs tudatosság, nincs erőfeszítés. Nem zavarják észlelésünket félelmeink, gátlásaink, korlátaink.
Egy ilyen élmény önmagában nagyszerű, de hosszú távon is pozitív hatással van életünkre. Mivel nyitottabbá tesz minket, előrevisz a világ és önmagunk megismerésében is. A jó hír pedig az, hogy a csúcsélmények megélése nem bizonyos személyek kiváltsága csak. A szakemberek szerint az emberi természetben gyökerezik a csúcsélmények megélésének képessége.
Nem kell különleges helyszín, vagy időpont. Hiába minden akaratlagosság, tudatossággal ezekben a helyzetekben nem megyünk semmire. Egyesek ritkán tapasztalnak meg ilyen élményt, míg mások gyakrabban. Az biztos, hogy a csúcsélmények különlegesek és nagyon fontosak életünkben.
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?
Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?