Menü

Ön elégedett magával?

Sokan most bizonyára a karrierükre gondolnak, számba veszik, hogy milyen sikereket értek el, meddig jutottak el azon a bizonyos társadalmi ranglétrán. Gyakran önmegvalósítás alatt tévesen az önös érdekek hajszolását értjük, és ezzel a negatív személyiségjegyek sorába száműzünk egy olyan tulajdonságot, mely valójában boldogságunk alapja.

Tudományosan bizonyított ugyanis, hogy boldogságunk kulcsa csak részben múlik öröklött tulajdonságainkon és külső körülményeinken. A fennmaradó részben, majdnem fele arányban nyom latba szándékos gondolkodásunk és cselekvésünk. Az önmegvalósításra való képesség nem eleve adott ajándék az élettől, és azért érdemes törekednünk rá tudatosan, mert erőteljesen befolyásolja az élettel való elégedettségünket, illetve boldogságunkat.

De milyen is egy önmegvalósító személy? Fontos jellemzője, hogy nyitott a világra, a jelenben él, életében a spontán gondolatok, érzelmek dominálnak, nem pedig az alakoskodás, illetve mesterkéltség. Összességében az ilyen személyről elmondható, hogy összhangban van a világgal, elfogadó, ugyanakkor autonóm személyiség, aki gyakran él meg csúcsélményeket. Mondhatnánk, hogy ki nem szeretne ezek alapján önmegvalósító személy lenni, de mégis hogyan jutunk el idáig, konkrétabban: mit kell tennünk, hogy ilyen emberré válhassunk mi is?

Nyilván mindenkinek mást kell tennie érte, hiszen azért önmegvalósítás, vagyis saját céljaink követése, megvalósítása. Na, de ez nem is olyan egyszerű. A célok követése alatt ugyanis az egyéni vágyakat, belső motivációkat, terveket kell érteni. Ezek gyakran keverednek olyan külső elvárásokkal, mint egzisztencia, vagyon, hatalom, hírnév mások által fontosnak tekintett célok. Az önmegvalósítás fontos pillére: önmagunk elfogadása, és szeretete. Nyilván az önismeret, önbecsülés sem feltétlenül egyszerű feladat, de törekedhetünk rá, és ezáltal befolyással lehetünk saját boldogságunkra. Az önmegvalósítás lényege, hogy nem külső mérce alapján történik, de annyi mindenképpen elmondható róla általánosan, hogy egyfajta összhang eléréséről van szó. A harmónia csak akkor valósítható meg, ha saját céljainknak és önmagunknak megfelelünk.

Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?

A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.

Az Asperger- szindróma jellemzői

Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum egyik formája, amelyet hagyományosan a magasabb intellektuális képességek, a megőrzött nyelvi fejlődés és a szociális-kommunikációs nehézségek sajátos kombinációja jellemez. Bár a diagnosztikai rendszerek ma már hivatalosan nem különítik el az Asperger-szindrómát az autizmus spektrumzavar többi formájától, a fogalom tovább él a köztudatban, és sok ember számára fontos identitási és önértési keretet ad.

Természetes feszültségoldó technikák a mindennapokban

A modern élet állandó rohanása könnyen vezet krónikus feszültséghez, amely hosszú távon testi és lelki problémákat okozhat. A stressz önmagában nem ellenség, hiszen kis mennyiségben motiváló erőt jelenthet, ám ha tartósan fennáll, a szervezet kimerül. A feszültségoldás ezért nem luxus, hanem alapvető szükséglet.

Sajátszabályos gyerekek – hogyan értsük meg őket

Minden gyerek más, még a családon belüli gyermekek sem ugyanolyanok, hiába kapják ugyanazt a nevelést. Nézzük, milyenek a sajátszabályos gyerekek.

Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe

Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.