Menü

Ön elégedett magával?

Sokan most bizonyára a karrierükre gondolnak, számba veszik, hogy milyen sikereket értek el, meddig jutottak el azon a bizonyos társadalmi ranglétrán. Gyakran önmegvalósítás alatt tévesen az önös érdekek hajszolását értjük, és ezzel a negatív személyiségjegyek sorába száműzünk egy olyan tulajdonságot, mely valójában boldogságunk alapja.

Tudományosan bizonyított ugyanis, hogy boldogságunk kulcsa csak részben múlik öröklött tulajdonságainkon és külső körülményeinken. A fennmaradó részben, majdnem fele arányban nyom latba szándékos gondolkodásunk és cselekvésünk. Az önmegvalósításra való képesség nem eleve adott ajándék az élettől, és azért érdemes törekednünk rá tudatosan, mert erőteljesen befolyásolja az élettel való elégedettségünket, illetve boldogságunkat.

De milyen is egy önmegvalósító személy? Fontos jellemzője, hogy nyitott a világra, a jelenben él, életében a spontán gondolatok, érzelmek dominálnak, nem pedig az alakoskodás, illetve mesterkéltség. Összességében az ilyen személyről elmondható, hogy összhangban van a világgal, elfogadó, ugyanakkor autonóm személyiség, aki gyakran él meg csúcsélményeket. Mondhatnánk, hogy ki nem szeretne ezek alapján önmegvalósító személy lenni, de mégis hogyan jutunk el idáig, konkrétabban: mit kell tennünk, hogy ilyen emberré válhassunk mi is?

Nyilván mindenkinek mást kell tennie érte, hiszen azért önmegvalósítás, vagyis saját céljaink követése, megvalósítása. Na, de ez nem is olyan egyszerű. A célok követése alatt ugyanis az egyéni vágyakat, belső motivációkat, terveket kell érteni. Ezek gyakran keverednek olyan külső elvárásokkal, mint egzisztencia, vagyon, hatalom, hírnév mások által fontosnak tekintett célok. Az önmegvalósítás fontos pillére: önmagunk elfogadása, és szeretete. Nyilván az önismeret, önbecsülés sem feltétlenül egyszerű feladat, de törekedhetünk rá, és ezáltal befolyással lehetünk saját boldogságunkra. Az önmegvalósítás lényege, hogy nem külső mérce alapján történik, de annyi mindenképpen elmondható róla általánosan, hogy egyfajta összhang eléréséről van szó. A harmónia csak akkor valósítható meg, ha saját céljainknak és önmagunknak megfelelünk.

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?