Menü

Ön elégedett magával?

Sokan most bizonyára a karrierükre gondolnak, számba veszik, hogy milyen sikereket értek el, meddig jutottak el azon a bizonyos társadalmi ranglétrán. Gyakran önmegvalósítás alatt tévesen az önös érdekek hajszolását értjük, és ezzel a negatív személyiségjegyek sorába száműzünk egy olyan tulajdonságot, mely valójában boldogságunk alapja.

Tudományosan bizonyított ugyanis, hogy boldogságunk kulcsa csak részben múlik öröklött tulajdonságainkon és külső körülményeinken. A fennmaradó részben, majdnem fele arányban nyom latba szándékos gondolkodásunk és cselekvésünk. Az önmegvalósításra való képesség nem eleve adott ajándék az élettől, és azért érdemes törekednünk rá tudatosan, mert erőteljesen befolyásolja az élettel való elégedettségünket, illetve boldogságunkat.

De milyen is egy önmegvalósító személy? Fontos jellemzője, hogy nyitott a világra, a jelenben él, életében a spontán gondolatok, érzelmek dominálnak, nem pedig az alakoskodás, illetve mesterkéltség. Összességében az ilyen személyről elmondható, hogy összhangban van a világgal, elfogadó, ugyanakkor autonóm személyiség, aki gyakran él meg csúcsélményeket. Mondhatnánk, hogy ki nem szeretne ezek alapján önmegvalósító személy lenni, de mégis hogyan jutunk el idáig, konkrétabban: mit kell tennünk, hogy ilyen emberré válhassunk mi is?

Nyilván mindenkinek mást kell tennie érte, hiszen azért önmegvalósítás, vagyis saját céljaink követése, megvalósítása. Na, de ez nem is olyan egyszerű. A célok követése alatt ugyanis az egyéni vágyakat, belső motivációkat, terveket kell érteni. Ezek gyakran keverednek olyan külső elvárásokkal, mint egzisztencia, vagyon, hatalom, hírnév mások által fontosnak tekintett célok. Az önmegvalósítás fontos pillére: önmagunk elfogadása, és szeretete. Nyilván az önismeret, önbecsülés sem feltétlenül egyszerű feladat, de törekedhetünk rá, és ezáltal befolyással lehetünk saját boldogságunkra. Az önmegvalósítás lényege, hogy nem külső mérce alapján történik, de annyi mindenképpen elmondható róla általánosan, hogy egyfajta összhang eléréséről van szó. A harmónia csak akkor valósítható meg, ha saját céljainknak és önmagunknak megfelelünk.

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?

Hogyan küzdjünk a téli szorongás és depresszió ellen?

A hideg, rövid nappalok és a kevés természetes fény sok embert érintő problémát, a téli szorongást vagy depressziót okozhatnak. Bár a jelenség gyakran enyhébb formában jelentkezik, hosszabb távon jelentősen ronthatja az életminőséget.