Fogadjuk el a segítséget
A szülői lét csupa bizonytalanság, gyorsan változó világunkban ráadásul egyébként is minden mozgásban van, mind fizikai, mind fogalmi értelemben. Nem csoda, ha az anya és az apa (különösen, ha első gyermekes szülők) csak kapkodja a fejét a sok, egymásnak többször ellentmondó jó tanács és szakértői vélemény hallatán.
Minden a kisbaba gondozásával kezdődik. Ez embert próbáló feladat, különösen az anyára hárul óriási nyomás. Meg kell felelni a gyermek ellátásában, jólétében, a háztartási teendőket illetően és a családi szerepben egyaránt. Régebben, amikor több generáció élt együtt, vagy közvetlenül egymás mellett, kisegítették egymást a családtagok, de ma már sokaknak kell szűk körben, vagy akár egyedül megoldania a sorjázó feladatokat. A szakemberek azt tanácsolják: ne habozzunk segítséget kérni, ez ugyanis nem azt jelenit, hogy kudarcot vallottunk, vagy alkalmatlanok vagyunk. Sőt, igazából ez a helyes út, sokkal jobb feltételeket tudunk csemeténknek biztosítani, ha valamennyi terhet levesznek a vállunkról.
A nagyszülők komoly szerepet kaphatnak, de a megfelelő keretek megbeszélése mellett: a szülő nevel, a nagyszülő segít ebben. Ezt mindenképpen tisztázni kell, ami persze nem jelenti azt, hogy az idősebb generáció nem adhat jó tanácsot, változtatási tippet, de önállósodás helyett mindenképpen beszélni kell róla még annak alkalmazása előtt.
Az internet és a közösségi oldalak is segítséget nyújthatnak az anyáknak, apáknak, emellett a különböző kisgyermekes foglalkozásokon és a játszótereken is lehet olyan szülői kapcsolatokat találni, építeni, amelyek hasznosak lehetnek mindegyik szereplő számára. Kicserélni a tapasztalatokat, tippeket kapni és adni, gyermekfelügyeletet vállalni, találni.
A lényeg, hogy ne legyünk restek külső segítséget kérni és elfogadni. Mindenki saját környezetet, viszony- és szabályrendszert, rendet alakít ki családjában, ez így van jól. Azonban a kisbaba etetésétől kezdve a felcseperedő gyermek neveléséig rengeteg információhoz jutunk, s ezekben sokkal könnyebb válogatni, kiigazodni, ha nem egyedül tesszük.
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.