Konfliktusok sodrásában
- Dátum: 2015.09.28., 09:23
- konfliktus, konfliktuskezelés, párkapcsolat, problémamegoldás
Természetes, hogy egy párkapcsolatban időnként konfliktusba kerülnek egymással a felek. A konfliktusok helytelen kezelése azonban idővel tönkreteszi a kapcsolatot.
A szakemberek szerint igen is tudatosan kell hozzáállni párkapcsolati konfliktusainkhoz, vagyis meg kell tanulnunk átgondoltan cselekedni magánéletünk problémáival kapcsolatban is. Ez azt jelenti, hogy egy-egy vita alkalmával ne ösztönösen cselekedjünk, és kizárólag érzelmi reakcióval válaszoljunk egy problémára.

Általában az emberek érzelmeik hatására cselekednek egy konfliktushelyzetben. Ez azért tévút, mert az érzelmekkel nem lehet vitatkozni, és ezáltal a probléma megoldásához sem visz közelebb.
Ha valóban szeretnénk, hogy párkapcsolatunk a konfliktusok ellenére is harmonikusan működjön, beszélgessünk! Nemcsak futólag, nemcsak a családi élet feladatainak szervezésékor, hanem rendszeresen, mindennap! Ez elsőre talán egyértelmű, de ha jobban belegondolunk és önkritikát gyakorlunk, be kell vallanunk, hogy idővel a tartalmas beszélgetések elmaradoznak a párok életéből. Önmagunk és párunk megismerése nélkül, a kialakuló konfliktushelyzetek kezelése rendkívül nehéz.
Ha már kialakul egy vitahelyzet, vagy valamilyen probléma, sokan a könnyebbik (de abszolút parttalan) utat választják, megsértődnek, és /vagy csak saját igazukat hangoztatják, a másik véleményének meghallgatása, figyelembevétele nélkül. A saját „sebeink nyalogatása” kényelmes pozíció, de párkapcsolati szempontból nagyon káros.
Ha megpróbáljuk beszélgetéssel rendezni az adott konfliktust, akkor a következő szempontokat érdemes figyelembe venni. A problémamegoldás ne elsősorban érzelmeinkről szóljon, hanem a tények átbeszéléséről. A következő lépés pedig nem a másik hibáztatása, illetve felelősségre vonása, hanem a másik fél megértése kell hogy legyen. Ehhez szükséges az értő hallgatás, vagyis hogy csendben, őszinte figyelemmel hallgassuk végig a másik véleményét. A figyelem nagyon fontos eszköze a konfliktusok megoldásának, kérdezzünk párunktól a helyzet tisztázása érdekében.
Szintén alapszabály ezekben a helyzetekben, hogy elsősorban „én-üzeneteket” fogalmazzunk meg, ne a másik viselkedését értékeljük. A saját érzelmeinkről, véleményünkről beszélhetünk, de a másik „indítékait” illetően ne feltételezésekkel éljünk, hanem a megismerés valódi szándékával kérdezzünk inkább!
Nem könnyű feladatról van szó, hiszen az érzelmi játszmák rendkívül megnehezítik a konfliktusok hatékony kezelését és megoldását.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.