Menü

A helyes fontossági sorrend: a párunk, majd a gyerekünk

Ha gyermek érkezik a családba, akkor érthető módon átrendeződnek a családi viszonyok. Ezt az eseményt a párkapcsolat egyik fontos fordulópontjaként ismertetik, és nyilván nem véletlenül. Bizonyos, hogy minden esetben átalakítja a kapcsolatot a baba érkezése. Mivel a pici sok figyelmet és energiát igényel, valamint erős szeretethullámot indít el a szülőkben, így általában a gyerek kerül a középpontba.

A szülők általában azt gondolják, hogy akkor jó anyukák és jó apukák, ha a gyereket teszik az első helyre a fontossági sorrendben. Vele kell a legtöbbet lenni, elsősorban az ő igényeit kell kielégíteni, ésatöbbi – csak ezután jöhet minden más, például a párunk, a házastársunk. Érthetően ez a helyzet a kapcsolat rovására megy. Mivel a gyereknevelés és gondozás rengeteg időt igényel, ezért ilyen nézőpont mellett arra már alig futja, hogy a kedvesünkkel is törődjünk, meghallgassuk őt, odafigyeljünk rá.

A szociológusok szerint azonban tévúton járnak a szülők, ha ezt a nézőpontot követik. Nemcsak önmaguknak és a párkapcsolatuknak tesznek rosszat ezzel, hanem a gyereknek is. Bár látszólag a gyermek akkor jár jobban, ha ő kapja a több figyelmet, hosszú távon azonban ő sínyli meg a legjobban, ha a szülők kapcsolata a miatta hozott áldozat révén tönkremegy. A gyerekeknek ugyanis elsősorban szerető, biztonságos családra van szükségük – noha ezen igényüket érthetően nem tudják kifejezni.

Hallgassunk a szociológusokra, az erre vonatkozó kutatás ugyanis hosszú évek munkájával született a családok körében. A kapcsolati szakértők pedig egyetértenek ezzel a nézőponttal: a szülőnek a gyermek iránti intenzív és összehasonlíthatatlan érzések ellenére bizony előtérbe kell helyeznie férjét, feleségét, párját, ha valóban boldog családi életre vágyik. 

Fotó:
Pixabay.com

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

Mentális nagytakarítás

Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.

Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz

Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.