Menü

Otthoni felkészülés az iskolakezdésre

Hamarosan itt az iskolakezdés, és sok szülő, valamint gyerek szeretné még kiélvezni a nyári szünet utolsó perceit. Későn lefekedüni, a szabadidőt minél kellemesebben eltölteni, és az iskolára lehetőleg még csak nem is gondolni, ameddig nem muszáj. Csakhogy ebben az üzemmódban általában megviseli a gyerekeket, amikor újra visszaülnek az iskolapadba, és nehezen rázódnak bele újra a tanulásba és az iskolai életbe. A gyerekeknek is jót teszünk azzal, ha nem egyik napról a másikra kell váltaniuk, hanem fokozatosan állítjuk vissza a napirendjüjket. 

Az első és legfontosabb kérdés az esti lefekvés ideje. A nyári szünetben általában engedékenyebbek a szülők, és nem nézik annyira az órát, hogy mikor van "pizsamaosztás". Ez teljesen természetes, viszont ezzel egyidejűleg a kicsik bioritmusa módosul, és a sok pihenést igénylő szervezetüket megviseli, ha hirtelen kell újra korábban lefeküdni, valamint szintén korán felkelni. Most még nem késő elkezdeni, hogy napról napra fokozatosan visszaállítsuk a gyermekek lefekvési és felkelési idejét. Ha így teszünk, akkor az iskolakezdés idején sokkal kipihentebbek és energikusabbak lesznek, valamint könnyebben veszik az új tanévvel járó akadályokat. 

A szünet idejére - érthető módon - a csemeték igyekeznek kikapcsolni az iskolai feladatokat, a tanulást. Bár sajnos a nebulók java része igen sok házi feladatot kap a nyárra is. A lelkiismeretükön, valamint  a szülő/gyerek idején, szorgalmán és odafigyelésén is múlik, hogy mindezekkel foglalkozik-e a nyár alatt, vagy csak az utolsó percre hagyja azokat. Mindenesetre ha van házi feladatcsomag, ha nincs, érdemes újra gondolkodásra bírni a gyerekeket, és játékos feladatokkal visszarázni, felkészíteni őket a tanulásra. Nem kell túlzásba vinni, és maximalista módon magoltatni a gyereket, csupán csak annyi legyen a cél, hogy ne legyen számára élesváltás, amikor visszaül az iskolapadba. 

A cél tehát nem az, hogy elszomorítsuk a gyerek utolsó szabadnapjait, inkább csak arra készítjük fel őket finoman, fokozatosan, hogy hamarosan újra visszaváltozik minden a hétköznapi kerékvágásba, és ez ne érje őket váratlanul, egyik napról a másikra. Noha a gyerekek rugalmasak, de azért szükségük van a biztonságra, az odafigyelésre, a megfelelő pihenésre. 

Fotó:
Pixabay.com

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.