Mit tegyünk, hogy dönteni tudjunk?
- Dátum: 2015.07.25., 23:37
- döntés, döntéshelyzet, döntéskényszer, érdekérvényesítés, felelősségvállalás, önazonosság, öntudat, önzetlenség, tanács, választás, vélemény, visszajelzés
Cikksorozatunk 2. részében további tippeket olvashat arról, hogy milyen praktikákkal segítheti önmagát egy nehéz döntési helyzetben. Hiszen mindannyian kerültünk már olyan élethelyzetbe, amikor döntenünk kellett, akár magánéleti, akár szakmai téren. A kihívást jelentő döntéshelyzet jelentős és hosszantartó stresszt okozhat önmagunk, és/vagy a környezetünk számára is. Könnyítsük meg a dolgunkat! Előző heti tippjeink listáját folytatjuk, az előzményeket itt olvashatja:
http://hajraegeszseg.hu/cikk/2015-07-12/dontesi-nehezsegek-mit-tegyunk-hogy-megtalaljuk-a-helyes-utat
3. Mások véleményének kikérése és kizárása
Döntési helyzetben hasznos lehet, ha az adott életeseményt, helyzetet, szituációt megvitatjuk a családunkkal, vagy a barátainkkal. A kimondással ugyanis csökken a bennünk lévő feszültség, sokszor már anélkül, hogy bármilyen tanácsot kaptunk volna. A legtöbb esetben nem is azért hasznos megosztanunk másokkal a gondolatainkat, mert más meg tudja oldani helyettünk az életünket, hanem mert miközben egyre többet beszélünk róla, egyre inkább körvonalazódhat bennünk az adott dologhoz való hozzáállásunk, attitűdünk. Idővel sikerülhet többféle szemszögből is rálátunk a döntéshelyzetre, és az azt körülvevő körülményekre, ha sokat beszélünk róla.
Az viszont tévút, ha másoktól várjuk a választ. Közhelynek tűnhet, de igaz, hogy helyettünk senki sem tudhatja jobban, hogy számunkra melyik út lehet a jobb, és melyik a helyes döntés, már ha létezik „helyes” döntés egyáltalán. Ha tanácsot kapunk valakitől, akkor azt értékeljük, gondoljuk át, de egyben szűrjük is meg. Ha több emberrel beszélgetünk a helyzetünkről, akkor úgyis tapasztalni fogjuk, hogy mindenki mást mond és mást gondol.
Úgy tartja a mondás, hogy „nem az a lényeg, hogy mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja”. Nos, ez döntéshelyzetben is igaz lehet, lehetőség szerint olyan emberek véleményére adjunk többet, akik ismernek bennünket, és akikről úgy véljük, hogy képesek velünk őszintén, és a lehetőségek szintjén objektíven kommunikálni.
Azt is vegyük figyelembe, hogy a teljes pártatlanságra szinte senki sem képes, hiszen mindenki a saját szűrőjén, a saját tapasztalatain keresztül fogalmaz meg véleményt, vagy visszajelzést.
Egyúttal ne felejtsük el kizárni a „keresetlen” véleményeket sem: egy-egy éles élethelyzetben elkerülhetetlen, hogy olyan tanácsokkal is találkozzunk, amelyeknek több a kára, mint a haszna ránk nézve. Igyekezzünk ezeket kizárni, és figyelmen kívül hagyni, amennyiben tudomásunk van róla, hogy olyan embertől érkezik ez a visszajelzés, akire jellemző, hogy kevesebb jóindulattal, vagy valamilyen önös érdekből, esetleg nagyon szubjektív érintettség alatt mondana véleményt. Például ne a kollégánktól kérdezzük meg, hogy elfogadjuk-e a konkurens cég jobban fizető pozícióját, ha aztán a távozásunk miatt őrá hárulnak majd ideiglenesen a mi feladataink is…
4. Mindig legyünk az elsők önmagunk számára
Sok emberre jellemző, hogy akár tudatosan, akár tudat alatt mindenkire gondol egy döntéshelyzetben, csak önmagára nem. Mit fog szólni a főnököm, ha...? Mi lesz a gyerekemmel, ha…? Milyen nehézséget fogok okozni a társamnak, ha…? Végül mindenkit felsorolunk, mindenkinek a nézeteit a sajátjaink elé helyezzük, kivéve önmagunkat. S bár rövidtávon ez nagyon önzetlen cselekedetnek tűnik, hosszútávon már nem biztos, hogy jót teszünk vele. Vegyük csak a klasszikus példát, amikor a szülő a gyerek miatt nem válik el. Ezzel a gyereknek nem tesz jót, hiszen a gyermek egy ilyen családban nem biztonságot, hanem bizonytalanságot érzékel. Akár van veszekedés, akár nincs, a valódi szeretet nem jelenik meg a családon belül. A szülő azt hiszi, jót tesz a gyerekkel, és feláldozza önmagát, valamint az életét a gyerekért. Közben pedig a gyermeknek ez az élethelyzet egyáltalán nem építő. Sokszor azonban még kevésbé fontos szereplőket is önmagunk elé helyezünk egy döntéshelyzetben, és előbb gondolunk a szomszéd néni érdekeire, mint a sajátunkéra. Amennyiben így van, az tudat alatt sok esetben nem csak önzetlenség és jóindulat, hanem kibújás a felelősség alól.
Persze öntudatos emberek esetén ennek az ellenkezője is fennállhat: van olyan, hogy saját magunk érdekein túl nehezen vesszük észre, hogy egy-egy döntésünk a másikra milyen hatással lehet.
Üljünk le, és gondoljuk át, hogy a kettő közül melyik csoportba tartozunk. Ha az utóbbiba, akkor ideje arra is gondolni, hogy másokra milyen hatást gyakorolhatunk valamely döntésünkkel, ha pedig az előbbibe, akkor helyezzük előre magunkat, és végre a saját érdekeinket tartsuk szem előtt, figyelembe véve azt, hogy akkor élhetjük a saját életünket, akkor lehetünk önazonosak és hitelesek, ha érvényesítjük érdekeinket, és fontosak vagyunk annyira önmagunk számára, hogy egy döntéshelyzetben aszerint választunk, hogy nekünk mi a jó.
Jövő héten, cikksorozatunk következő és immáron harmadik részében további tippeket kaphat ahhoz, hogy döntési helyzetét könnyebbé tegye. Tartson velünk továbbra is!
Fotó:
Pixabay.com
Miért félünk orvosi segítséget kérni?

Ha az egészségünkről van szó, a legtöbben arra vágyunk, hogy minél tovább megőrizzük. A jó hír az, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint ez nem lehetetlen feladat. Ráadásul az életmódunk és a döntéseink meghatározó szerepet játszanak abban, hogy egészségesek maradunk-e életünk során. Az alábbi cikk arról szól, hogy hogyan őrizhetjük meg testi-lelki jóllétünket, valamint, hogy miért olyan nehéz mégis belépni a rendelő ajtaján szükség esetén.
Hogyan maradjunk energikusak a kánikulában?

A nyár sokunknak egyet jelent a szabadsággal, a pihenéssel, a hosszú napsütötte nappalokkal és a várva várt programokkal. Azonban a rekkenő hőség, a párás levegő, a felborult napirend és a kikapcsolódás előtti hajtás könnyen kifacsarhat bennünket. Ha pedig lemerül az energiaszintünk, nehezebb élvezni azt, amiért mindennap dolgoztunk. Az alábbi cikkben arra kaphatunk választ, hogy hogyan őrizhetjük meg a lendületünket a júliusi forróság alatt.
"Mancsokkal a lélekig – a kutyás terápia ereje"

A kutyák nemcsak hűséges társaink, hanem segítőink is lehetnek a testi-lelki gyógyulás útján. Az úgynevezett kutyás terápia, más néven állatasszisztált terápia, egyre elterjedtebb a különböző egészségügyi és oktatási intézményekben, sőt már az idősgondozás és a gyermekfejlesztés terén is gyakran alkalmazzák. Mi az a kutyás terápia?
Mindent az aviofóbiáról

A COVID-19 járvány és az azt követő korlátozások óta ismét fellendült a repülőturizmus, különösen az üzleti és szabadidős utak terén. Sokak számára a repülés egy kényelmes és gyors közlekedési mód, ugyanakkor nem mindenki érzi magát komfortosan a fedélzeten. A repüléstől való félelem, az aviofóbia, továbbra is gyakori probléma, különösen azok körében, akik féltik kontrollvesztésüket vagy a kiszolgáltatottság érzését.
Túl sok holmi, túl kevés tér. Így hat ránk az otthoni környezet

A legtöbb ember számára a lakása vagy a háza jelent valamilyen érzést, fogalmat. Helyszínek, tárgyak, kényelmi dolgok és a biztonság jelenhet meg a szemünk előtt. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy hogyan és milyen szempontok szerint érdemes rendszerezni a dolgainkat, ha azt szeretnénk, hogy az otthonunkban töltött idő örömet hozzon az életünkbe.