Apanapló 12. rész – Mi is egyévesek vagyunk!
- Dátum: 2015.05.04., 09:16
- Apanapló, baba, babavárás, csecsemő, szülés, születés, születésnap, várandósság
Meggyőződésem, hogy a gyerek egyéves szülinapja voltaképpen nem is a gyereké, hanem a szülőké. Csak egyetlen év, no de micsoda év!
Nemsokára a nyakunkon kisfiunk egyéves szülinapja, s ennél az adatnál minden rokon/ismerős a homlokára csap, hogyaszondja: TEJÓÉG, MÁREGYÉVES, HOGYMEGYAZIDŐ!
Na, ja már egyéves. MÁR. Mintha az a 12 hónap csak úgy lepörgött volna egy szempillantás alatt, pedig dehogy...Sőt, kevés tartalmasabb, ütősebb, velősebb 12 hónap van egy ember életében, mint első gyermeke, első 12 hónapja.
Az idő csak szalad! – mondjuk majd évtizedekkel később, most viszont azt mondom, hogy néha vánszorog, néha megáll. A másodperc mutató botladozik, mint síró gyerekét dajkáló egyszeri szülő a padlón szétdobált játékokban. A máskor oly egyszerű és üreskés pillanatok feltöltődnek, majd embert meghatározó élménnyé, tartalommá állnak össze.
Szinte képtelenség mindenre visszagondolni, ami ebben az egy évben történt. Már azért is, mert az egyik tapasztalás felülírja a másikat, az újabb történés elhalványítja az előzőt, azért, mert mindegyik egész embert és változást kíván. A fejlődés tanúi maguk is fejlődnek. Muszáj nekik.
Átfordul, kúszik, mászik, lábra áll? Eszik, nem eszik, hízik? Beteg, lázas, jön a foga? Gagyog, gügyög, mutogat, üvölt, követel? Mosolyog, nevet, kacag? Fázik, izzad, szereti a babakocsit, kiköpi a cumit? Mit egyen, mit ne?
Mintha az emberiség hajnalának évmillióit látnánk otthon 3D-ben, kicsiben, de óriásképernyőn. A szülőség aranyszabálya ugyanaz, mint az evolúcióé: figyelj és tartsd a lépést! Először nehéz, de gyorsan bele lehet jönni. Más választás amúgy sincs.
Az etetőszékes terrorista, a pelenkás diktátor, a kócos angyal és a tátott szájú, csillogó szemű kis(ős)ember eközben szintén figyel. Figyelemmel követi fejlődésed. Monitoroz. Téged, minket, engem, akit egyébiránt, ha esetleg, május 27-én véletlenül megkérdeznek, hogy hány éves, lazán és egyszerűen (kicsit büszkén, plusz némi tettetett hanyagsággal) vágja majd oda: egy. EGY.
Fotó:
pixabay.com
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.