Menü

Apanapló 12. rész – Mi is egyévesek vagyunk!

Meggyőződésem, hogy a gyerek egyéves szülinapja voltaképpen nem is a gyereké, hanem a szülőké. Csak egyetlen év, no de micsoda év!

Nemsokára a nyakunkon kisfiunk egyéves szülinapja, s ennél az adatnál minden rokon/ismerős a homlokára csap, hogyaszondja: TEJÓÉG, MÁREGYÉVES, HOGYMEGYAZIDŐ!

Na, ja már egyéves. MÁR. Mintha az a 12 hónap csak úgy lepörgött volna egy szempillantás alatt, pedig dehogy...Sőt, kevés tartalmasabb, ütősebb, velősebb 12 hónap van egy ember életében, mint első gyermeke, első 12 hónapja.

Az idő csak szalad! – mondjuk majd évtizedekkel később, most viszont azt mondom, hogy néha vánszorog, néha megáll. A másodperc mutató botladozik, mint síró gyerekét dajkáló egyszeri szülő a padlón szétdobált játékokban. A máskor oly egyszerű és üreskés pillanatok feltöltődnek, majd embert meghatározó élménnyé, tartalommá állnak össze.

Szinte képtelenség mindenre visszagondolni, ami ebben az egy évben történt. Már azért is, mert az egyik tapasztalás felülírja a másikat, az újabb történés elhalványítja az előzőt, azért, mert mindegyik egész embert és változást kíván. A fejlődés tanúi maguk is fejlődnek. Muszáj nekik.

Átfordul, kúszik, mászik, lábra áll? Eszik, nem eszik, hízik? Beteg, lázas, jön a foga? Gagyog, gügyög, mutogat, üvölt, követel? Mosolyog, nevet, kacag? Fázik, izzad, szereti a babakocsit, kiköpi a cumit? Mit egyen, mit ne?

Mintha az emberiség hajnalának évmillióit látnánk otthon 3D-ben, kicsiben, de óriásképernyőn. A szülőség aranyszabálya ugyanaz, mint az evolúcióé: figyelj és tartsd a lépést! Először nehéz, de gyorsan bele lehet jönni. Más választás amúgy sincs.

Az etetőszékes terrorista, a pelenkás diktátor, a kócos angyal és a tátott szájú, csillogó szemű kis(ős)ember eközben szintén figyel. Figyelemmel követi fejlődésed. Monitoroz. Téged, minket, engem, akit egyébiránt, ha esetleg, május 27-én véletlenül megkérdeznek, hogy hány éves, lazán és egyszerűen (kicsit büszkén, plusz némi tettetett hanyagsággal) vágja majd oda: egy. EGY.

 

Fotó:
pixabay.com

Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?

Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.