Felfedték titkaikat a Vígszínház művészei
- Dátum: 2015.01.25., 19:04
Színészek: figyelemmel kísérjük pályafutásukat, nap mint nap látjuk őket a televízió képernyőjén vagy a színpadon, de igazán sokat mégsem tudunk róluk… Csőre Gábor és Józan László a Vígszínház két népszerű művésze ezúttal kivételt tett, és elárulta néhány öltözői titkát. A kulisszák mögött kiderült, milyen módszekkel hangolódnak aznapi szerepükre, mielőtt este hét órakor felgördül a függöny.
A színészi pályán eltöltött évek alatt minden művésznél kialakulnak azok a rituálék, apró, de számukra mégis rendkívül fontos momentumok, amelyek nélkül nem kezdődhet el előadás vagy forgatás. Ilyen értelemben a Vígszínház két népszerű művésze Csőre Gábor és Józan László is a szokások rabja, nekik is megvannak a maguk sajátos szertartásaik, amelyekhez minden körülmények között ragaszkodnak.
A dzsungel könyvének Mauglija, a Hegedűs a háztetőn szabója, Baltazár a Tévedések vígjátékából, vagy a Barátok közt Nagy Tóbiása: csak hogy néhányat említsünk Józan László szerepei közül. Legyenek azonban bármennyire is különbözőek a karakterek, egy dologban hasonlítanak: megformálásuk nemcsak koncentrált színészi játékot, de rendkívüli fizikai erőnlétet is kíván.
„Nagyon fontos számomra, hogy mindig a legjobbat hozzam ki magamból, ezért a külső megjelenésre is különösen odafigyelek. Például már-már mániákusan, leltárszerűen nézem át a ruháimat minden előadás előtt, de itt említhetném azt is, hogy ha Maugli bőrébe bújok, biztosan lemegyek előtte az edzőterembe” – kezdte viccelődve Józan Laci. – „Emellett természetesen a szerepek megformálásban is maximalista vagyok, és mivel az egyik legfontosabb munkaeszközöm a hangom, így rendkívüli módon odafigyelek rá. Napi 5-6-szor teázom, ha kapar a torkom, este hagymát eszem és sós vízzel gargalizálok, színpadra lépés előtt pedig még a takarásban elszopogatok egy mentolos torokcukorkát.”
Lacitól Csőre Gábor vette át a szót, akit színházi szerepei mellett, olyan karakterek szinkronhangjaként is jól ismerhetnek a nézők, mint a Gyűrűk Ura trilógia Zsákos Frodója vagy a South Park Cartmanje.
„Én már viszonylag korán, délután fél hat körül bejövök a színházba, hogy minden szempontból akklimatizálódni tudjak. Az egyik öltözőben van egy vasrúd, amivel edzeni szoktunk a kollégákkal, és ez mindig felébreszt, de gyakran előfordul, hogy már előtte a Margitszigeten is futok egy kört. Egy színész nem lehet beteg, mert akkor elmarad az előadás, ezért ilyenkor télen mindent bevetek, hogy megelőzzem a bajt. Az egyik titkos fegyverem, hogy belélegzek egy keveset a citromos-eukaliptuszos bedörzsölős balzsamból, amely nagyon jót tesz a hangszálaimnak, beéneklés előtt pedig én is gyakran teázom” – mondta el Csőre Gábor, akit jelenleg többek között a Toldi, a Julius Caesar, A mester és Margarita, valamint A padlás című darabokban is láthat a közönség.
Forrás, fotó:
redlemon
Zero waste: törekvés egy tisztább jövő felé

A modern világ elképesztő ütemű fejlődése és a fogyasztási szokásai hatalmas mennyiségű hulladékot termelnek. Szinte mindent eláraszt a szemét: a rengeteg visszamaradt PET-palack, a fesztiválok után maradó szeméthegyek éppen csak a felszínét mutatják egy mélyen gyökerező problémának. Túlzó vásárlási szokások, élelmiszer felhalmozás, a termelés határainak figyelmen kívül hagyása – ezek mind olyan jelenségek, amiket tudatossággal el lehetne kerülni.
„A sport öröklődik – De nem a génjeinkben, hanem a példánkban”

Sportos szülők, sportos gyerekek, avagy hogyan adjunk át egészséges szokásokat a következő generációnak?
Nyári táborok: megoldás a szülőknek, élmény a gyerekeknek

A nyári szünet közeledtével sok szülő szembesül az évről évre visszatérő kérdéssel: hogyan oldják meg gyermekeik felügyeletét, miközben ők dolgoznak? A nyári táborok nemcsak praktikus segítséget jelentenek, hanem felejthetetlen élményeket is kínálnak a gyerekeknek.
Különleges fóbiák

A fóbia a görög félelem szóból származik, a pszichiátriában arra a jelenségre utal, amikor valaki félelmet érez bizonyos dolgok iránt. Egyes fóbiák szélesebb körben ismertek, míg másokról talán még sosem hallottunk.
Mit ad a nézőknek a filmzene?

A filmek világa épp annyira szól a hangokról, mint a látványelemekről. A gondosan megkomponált dallamok képesek elmélyíteni a látványt, felerősíteni az érzelmeket, és egyedülálló módon bevonni a nézőt a történetbe. Gondoljunk csak Hans Zimmerre, a Dögkeselyű ikonikus dallamára, vagy éppen a nemrégiben megjelent A brutalista számaira. Vajon hogyan képes a hang és a vizuális tartalom együttese ennyire megragadó élményt nyújtani, és milyen utat járt be a filmzene, mire eljutott a mai státuszáig?