Menü

Nem mindegy, hogy szülő vagy nagyszülő

Amikor gyermeket vállalunk, nemcsak mi kerülünk új szerepbe, hanem szüleink is, és a velük való kapcsolat is átalakul.

A szerepek átrendeződése pedig okozhat némi feszültséget a szülők és nagyszülők között, ezért még ha jó viszonyt is ápolunk szüleinkkel, érdemes tudatosan kialakítani az átalakult családi élet kereteit.

Ha jó kapcsolatban vagyunk szüleinkkel, és még közel is élünk egymáshoz, igazi áldás lehet jelenlétük, amikor gyermeket vállalunk. Sok mindenben segíthetnek nekünk a baba körül, és később is, ahogy cseperedik a gyermek. De nem mindegy, hogy milyen segítséget várunk el tőlük, és hogy ők hogyan képzelik el szerepüket az unoka körül.

Segíteni is lehet rosszul, a nagyszülők jelenléte is lehet terhes, ha nem hajlandók figyelembe venni, hogy szerepük megváltozott. Persze az újdonsült szülők részéről is fontos a nagyszülők felé való nyitottság, nagyon gyümölcsöző lehet, ha aktívan bevonjuk őket a babánk életébe. Ez számukra is új erőforrás lehet, hiszen új szerepet kapnak, érezhetik, hogy rájuk még igenis szükség van.

Ha már a kezdetektől bevonjuk a nagyszülőket kisbabánk életébe, olyan segítségre tehetünk szert, ami felbecsülhetetlen. Hiszen a baba körüli teendők, és a háztartás mellett nagyon kevés idő jut, magunkra, illetve a párkapcsolatunkra. Persze az első időszak mindenképpen a babáról szól, de hosszú hónapokon, éveken keresztül időt kell szakítanunk magunkra is, és ezt nagyszülői segítséggel könnyebben megtehetjük.

Előfordulhat az is, hogy a nagyszülők ugyan segíteni akarnak, de mi mégis úgy érezzük, hogy túlságosan ránk telepszenek és beleszólnak a gyereknevelésbe. Ezért fontos, hogy már az elején tudatosan kezeljük ezt a helyzetet. Ha mi is benne ragadunk a gyerek szerepben, és túlságosan ráhagyatkozunk szüleink, immáron a nagyszülők tanácsaira a gyerekneveléssel kapcsolatban, akkor ne csodálkozzunk, ha egy idő után a „fejünkre nőnek”. Hallgassuk meg a tanácsaikat, hiszen értékes tapasztalataik vannak az életről, és engedjük, hogy szerepet vállaljanak unokájuk életében, de ügyeljünk arra, hogy a szerepek ne keveredjenek.

Segítséget tudni kell kérni és elfogadni is! Próbáljuk meg finoman úgy irányítani a nagyszülői segítséget, hogy az valóban hasznunkra legyen. Értessük meg velük, hogy főleg az első időkben nem feltétlenül a baba ellátásában számítunk rájuk, hanem egyéb tevékenységekben (lásd házimunka). De fokozatosan adjunk rá lehetőséget nekik, hogy a babával is együtt legyenek, így kisbabánk megismeri őket és később szívesebben lesz velük is.

Arra is érdemes figyelni, hogy szüleink jelenléte mennyire zavarja párunkat. Hiszen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mi is már családot alapítottunk, melyben az elsődleges szerepek már nem a szüleinknek jutnak.

Fotó:
pixabay.com

ONLINE RENDELŐ INDUL– Svábhegyi Gyermekgyógyintézet

Krónikus asztmás és allergiás gyermekeknek indul TB támogatott online vizit/távkonzultáció a Svábhegyi Gyermekgyógyintézeben.

Filléres játékok kartondobozból!

A karanténban nem egyszerű lekötni a gyerkőcöket, az iskolásnak tanulni kéne, a kicsi unatkozik, engem határidős melók várnak, jó lenne kicsit lekötni a felesleges energiákat.

Meséltél tegnap este?

A meseolvasás fontosságára nagyon sok szakember, óvodapedagógus és tanító is felhívja a szülők figyelmét, olyan szókincset és műveltséget adunk a gyermekeink kezébe ezzel, amit semmi más drága videojáték vagy tablet nem képes pótolni.

A gyerekvállalás lélektana

Van, aki szerint kínos, van, aki szerint tabu, más szerint viszont nagyon is kibeszélendő téma a gyerekvállalás. Általában az egészségi és anyagi vonzatait vizsgáljuk meg, pedig a lélektana sem utolsó szempont.

Hogyan érjük el, hogy a gyermek zöldséget és gyümölcsöt egyen?

A fenti kérdés a mai napon jutott eszembe. A munkahelyen megkérdezte az egyik kolléganő, kérek-e sült tököt. Beugrottak gyerekkori emlékeim, amikor semmi mást nem utaltam jobban, mint éppen a sült tököt. De aztán nem csak a kalandvágy ébredt fel bennem, hanem arra is gondoltam, érdemes talán megkóstolni, mert sok mindennel voltam így kisgyerekként, hogy egyszerűen rá se tudtam nézni, már az illatától is rosszul voltam, később mégis egészen megkedveltem. Ilyen volt például a karfiol vagy az ahhoz nagyon hasonló karalábé. Végül nagyon ízlett a sült tök is. Ezek után azon kezdtem el gondolkodni, vajon mennyire volt nehéz rávenni akár óvodás koromban a zöldségre és a gyümölcsre. A gyerek pedig gyerek marad, akármikor is születik, így örök a kérdés: hogyan szoktathatjuk rá csemetéinket az egészséges táplálkozásra?