Menü

Nem mindegy, hogy szülő vagy nagyszülő

Amikor gyermeket vállalunk, nemcsak mi kerülünk új szerepbe, hanem szüleink is, és a velük való kapcsolat is átalakul.

A szerepek átrendeződése pedig okozhat némi feszültséget a szülők és nagyszülők között, ezért még ha jó viszonyt is ápolunk szüleinkkel, érdemes tudatosan kialakítani az átalakult családi élet kereteit.

Ha jó kapcsolatban vagyunk szüleinkkel, és még közel is élünk egymáshoz, igazi áldás lehet jelenlétük, amikor gyermeket vállalunk. Sok mindenben segíthetnek nekünk a baba körül, és később is, ahogy cseperedik a gyermek. De nem mindegy, hogy milyen segítséget várunk el tőlük, és hogy ők hogyan képzelik el szerepüket az unoka körül.

Segíteni is lehet rosszul, a nagyszülők jelenléte is lehet terhes, ha nem hajlandók figyelembe venni, hogy szerepük megváltozott. Persze az újdonsült szülők részéről is fontos a nagyszülők felé való nyitottság, nagyon gyümölcsöző lehet, ha aktívan bevonjuk őket a babánk életébe. Ez számukra is új erőforrás lehet, hiszen új szerepet kapnak, érezhetik, hogy rájuk még igenis szükség van.

Ha már a kezdetektől bevonjuk a nagyszülőket kisbabánk életébe, olyan segítségre tehetünk szert, ami felbecsülhetetlen. Hiszen a baba körüli teendők, és a háztartás mellett nagyon kevés idő jut, magunkra, illetve a párkapcsolatunkra. Persze az első időszak mindenképpen a babáról szól, de hosszú hónapokon, éveken keresztül időt kell szakítanunk magunkra is, és ezt nagyszülői segítséggel könnyebben megtehetjük.

Előfordulhat az is, hogy a nagyszülők ugyan segíteni akarnak, de mi mégis úgy érezzük, hogy túlságosan ránk telepszenek és beleszólnak a gyereknevelésbe. Ezért fontos, hogy már az elején tudatosan kezeljük ezt a helyzetet. Ha mi is benne ragadunk a gyerek szerepben, és túlságosan ráhagyatkozunk szüleink, immáron a nagyszülők tanácsaira a gyerekneveléssel kapcsolatban, akkor ne csodálkozzunk, ha egy idő után a „fejünkre nőnek”. Hallgassuk meg a tanácsaikat, hiszen értékes tapasztalataik vannak az életről, és engedjük, hogy szerepet vállaljanak unokájuk életében, de ügyeljünk arra, hogy a szerepek ne keveredjenek.

Segítséget tudni kell kérni és elfogadni is! Próbáljuk meg finoman úgy irányítani a nagyszülői segítséget, hogy az valóban hasznunkra legyen. Értessük meg velük, hogy főleg az első időkben nem feltétlenül a baba ellátásában számítunk rájuk, hanem egyéb tevékenységekben (lásd házimunka). De fokozatosan adjunk rá lehetőséget nekik, hogy a babával is együtt legyenek, így kisbabánk megismeri őket és később szívesebben lesz velük is.

Arra is érdemes figyelni, hogy szüleink jelenléte mennyire zavarja párunkat. Hiszen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mi is már családot alapítottunk, melyben az elsődleges szerepek már nem a szüleinknek jutnak.

Fotó:
pixabay.com

Szülőnek lenni beteljesedés?

Vannak életcéljaink, legalábbis jó esetben. Több dolgot szeretnénk elérni, s ezek a dolgok az élet különböző területeihez kapcsolódnak. A családi élet és az ezt biztosító mögöttes egzisztencia sokak tervei között szerepel, de hogy ez maga az élet beteljesedése is lenne, nos, az egy vitatott kérdés.

Kismama a strandon

A nyár, a nagy meleg, az erős UV sugárzás, a magas páratartalom bizony nagy megterhelést jelent a szervezetnek, különösen a várandósoknak. A kismamák is nyaralhatnak, strandolhatnak, utazhatnak vízpartra, de nekik mindenképpen szem előtt kell tartaniuk néhány fontos szabályt

Hogyan fejlesszük a gyermekünk finommotorikai képességét?

Kicsit aggodalomra ad okot, ha azt halljuk a szakembertől, hogy „fejleszteni kell a gyermekünk finommotorikai képességét”, hiszen első hallásra valami bonyolult tevékenységnek tűnhet. Pedig nem az!

Mennyit hízhatok terhesség alatt?

Dunát lehetne rekeszteni a témával, hiszen bármennyi írás és tanács született a terhességi hízásról, sok várandós nő állandó gondolata, hogy vajon mennyi az annyi. Természetesen nincs rá szabály, mert nem egyforma súllyal kezdjük a babavárást, azonban van némi támpont, hogy tudjunk kalkulálni.

A magzati diagnosztika fejlődése – a katonai eszközöktől egy egyszerű vérvételig

A magzati diagnosztika az utóbbi néhány évtizedben hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Míg hatvan évvel ezelőtt az is nagy eredménynek számított, hogy meg tudták állapítani a magzat anyaméhen belüli elhelyezkedését és kiszűrték az esetleges súlyos rendellenességeket, ma már az anyai vérből genetikai vizsgálatot végeznek, és akár az első trimeszter közepén megtudhatjuk, hogy a baba kisfiú vagy kislány.