Menü

Bach-virágterápia – gyógycseppek a léleknek

Hallott már a csodálatos Bach-virágterápiáról? A vadvirágokból nyert cseppekkel különböző lelkiállapotokat lehet kezelni, és ezzel gyógyítani a testet és a lelket. Az esszenciák 38 csodálatos növényből készülnek, mellékhatásoktól mentesek, és felnőtteknél-gyerekeknél egyaránt alkalmazhatóak.

Az angol Dr. Edward Bach találta fel a módszert, amikor olyan homeopátiás szereket akart kikísérletezni, amelyek egyszerűen, szájon át bevehetőek injekciók helyett. Könyvében rávilágított a boldogság és az egészség szoros kapcsolatára, és arra, hogy a betegség egy lehetőség az ember kezében, hogy észrevegye: tévúton jár, és eltávolodott céljaitól, erényeitől. Véleménye szerint pedig minden bennünk rejlik, ami szükséges a helyes útirány megtalálásához és a gyógyuláshoz.

Erre szabva fejlesztette ki a kedélyállapotokra szabott cseppjeit, mivel úgy vélte – helyesen, hogy minden betegség lelki eredetű. A Bach-virágterápiában így nem különböző betegségekre, vagy szervekhez kapcsoltan találunk esszenciákat, hanem azt kell megvizsgálnunk, hogy milyen élethelyzetekkel, lelki problémákkal, hangulatokkal küzdünk, és ehhez lehet társítani a vadvirágokból készült cseppeket. Néhány érdekes példát kiragadva találunk belőlük önbizalomhiányra, döntésképtelenségre, levertségre, hárításra valót. Így hát a segítségével könnyebben képessé válhatunk a harmonikus, békés és nyugodt lelkiállapot elérésére.

Hogy kinek milyen cseppek szükségesek, abban szakember tud segíteni, valamint kineziológiai teszttel, továbbá a Bach-virágterápia a mindennapokban c. könyv segítségével világíthatunk rá. A cseppeket sokszor kiegészítő kezelésként alkalmazzák, bármilyen más terápia mellett kiválóan használhatóak. Nincs semmiféle allergiás mellékhatásuk, mert nem tartalmaznak virágport. Még túladagolni sem lehet, így sok esetben gyerekeknél is használják. Hasznosságuk éppen ezért is bizonyított, mert a kicsiknél is bizonyított a pozitív hatásuk, ahol a placebo hatás még nem érvényesülhet. A cseppek alkalmazása nagyon egyszerű: vízhez kell adni akár naponta többször, és ezt meginni. Egyszerű és nagyszerű, szó szerint gyógyír a léleknek!  

Fotó:
pixabay.com

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?