Gyermeki hazugságok
A legújabb kutatások szerint a gyerekek már egészen kicsi kortól kezdve különbséget tudnak tenni igazság és hazugság között, és jóval többet hazudnak, mint azt a szülők gondolnák.
Persze azért a gyermeki hazugságok sajátos vonásokat mutatnak, ezek megértése a nevelés szempontjából is fontos lehet.
Egyik alapvető szülői tévedés a hazugsággal kapcsolatban, hogy a gyerekek kicsi korukban még nem tudják felfogni, mit jelent hazudni. A szakemberek szerint azonban, ahogy a gyerekek meg tudják különböztetni az igazságot a hazugságtól, attól kezdve ők maguk is hazudnak, értelmi fejlődésük előrehaladtával pedig egyre gyakrabban és jobban hazudnak. A legújabb vizsgálatok szerint pedig, sok gyerek már 4 éves korában különbséget tud tenni igazság és hazugság között, sőt kezdetben úgy gondolják, hogy minden, ami kicsit is eltér az igazságtól függetlenül a szándéktól az rossz. Tehát például ha a szülők „nagyot” mondanak, szépítenek bizonyos dolgokon mások előtt, akkor azt bizony a gyerekek hazugságnak értékelik. A szülők természetesen nehezen fogadják el, hogy az ő gyerekük is hazudik, ugyanakkor bizonyos helyzetekben mégis elvárják, hogy szépítsenek a az igazságon. Ezek, olyan helyzetek, amikor gyakorlatilag udvariasságból nem mondjuk ki, amit valójában gondolunk, de a gyerekek számára ez éppen olyan hazugság, mint a többi. Tehát a gyerekek gyakorlatilag a szülőktől, felnőttektől tanulnak meg hazudni.
Eleinte persze főképp azért hazudnak a gyerekek, hogy elkerüljék bizonyos tetteik következtében kijáró büntetést. Később már jóval összetettebb okokból hazudnak, kompenzálnak vele, vagy általa szeretnének előrébb jutni, vagy bizonyos társas helyzetekben megfelelni.
De mit tehet egy szülő annak érdekében, hogy gyerekét igazmondásra nevelje?
Hát először is a példamutatást kell kiemelni, legyünk tudatosabbak, és nézzük saját tetteinket gyermekeink szempontjából is. Ha igazmondásra neveljük őket, de mi magunk füllentünk, nagyot mondunk, vagy gyakran szépítünk az igazságon, ez igen csak ellentmondásosnak fog tűnni a gyerekek szemében.
A kutatások egyébként arra is felhívják a figyelmet, hogy önmagában a hazugság büntetése sem feltétlenül megoldás. Főleg kis korban nem, mivel ilyenkor pont azért hazudnak a gyerekek, hogy elkerüljék a büntetést, illetve nagyon fontos számukra, hogy örömet okozzanak a szüleiknek. Tehát érdemes megfordítani a dolgot, nem a hazugság-büntetés párhuzamot kell feltétlenül erősíteni hanem az igazmondás értékét is hangsúlyozni kell. Vagyis szülőként fontos lenne kifejeznünk, hogy gyermekünk őszintesége, igazmondása megörvendeztet minket.
Fotó:
pixabay.com
A dackorszak kritikus szakaszai
A gyermek lelki fejlődésének egyik legfontosabb folyamata az énkép kialakítása, az én-tudat megjelenése. Újszülöttként a gyermek teljes szimbiózisban él az anyjával/ gondozójával, függ tőle, a világot rajta keresztül érzékeli.
Nevelési módszerek, amelyek nem tesznek jót a gyermeknek
Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Nem mindig tudatosítjuk azonban, hogy nem jó mindenáron a „legjobb“ szülőnek lenni, olyannak, aki gyermekének mindent megvásárol, amit az akar, vagy megoldja helyette a problémáit és akárhányszor leesik, mindig felveszi. Az ilyen módszerrel számos fontos leckétől fosztjuk meg gyermekünket, mellyel még gyerekkorában kellene megbirkóznia, amikor a következmények még nem fájnak annyira, mint felnőttkorban.
A túlzott engedékenység nem tesz jót
Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.
Nepotizmus, nepo babyk
Manapság a világ a hatalmak harcának színtere, legyen az országok között, országokon belüli megmérettetések, vagy akár a showbiznisz. Ennek egyik mozgatórugója a nem mindig etikus nepotizmus.
Unatkozik a gyerek
"Anya/Apa unatkozom!" - egy olyan mondat, amit szülőként gyakran hallunk. Azonban pszichológusok szerint nem is akkora baj, ha a gyermek unatkozik időnként. Többek között azok miatt az okok miatt sem, amelyről mai cikkünkben lesz szó.