Sok dicséretnek sok az alja?
- Dátum: 2014.12.04., 21:11
- alulteljesítő, dicséret, gyereknevelés, kudarckerülő, önbizalom, teljesítmény
A modern szülő nem fukarkodik a dicséretekben, de sokszor e mögött túl sok az elvárás is. Az általános, sokszor hangoztatott dicséretek azonban nem feltétlenül vannak jó hatással a gyerekekre.
Tudatos, modern szülőként tudjuk, hogy az önbizalom milyen fontos ahhoz, hogy gyermekünk sikeres legyen, és jól teljesítsen. A szülői elfogadás olyan támogató környezetet jelent a gyermek számára, mely segíti az egészséges önbizalom kialakulását. De az elfogadás nem jelent egyben állandóan ismételgetett, általános dicséretek tömkelegét, melyet gyermekeinkre zúdítunk.
Pszichológiai kutatások szerint ugyanis a dicséret akár ellenkező hatást is kiválthat, még alulteljesítést is előidézhet a gyerekeknél. Pedig logikusnak tűnik az az abszolút jó indulatú szülői elgondolás, mely szerint a sok dicséret nem más, mint az önbizalomhiány ellenszere. Ez önmagában nem téves megállapítás, de nem mindegy, mikor, hogyan és hányszor dicsérjük gyermekeinket!
Azok a gyerekek például, akik állandóan azt hallják, hogy „ők milyen okosnak születtek”, hajlamosak kevesebb erőfeszítést gyakorolni a kihívások alkalmával, és nagyobb valószínűséggel kudarckerülőek lesznek. Ugyanis nem akarnak kockáztatni, szeretnék megőrizni magukról ezt a pozitív képet, így a kihívást jelentő helyzetekben nem a feladatra koncentrálnak, hanem a látszat megőrzése miatt éreznek nagyobb fokú stresszt.
A dicséretnek fontos szerepe van a gyereknevelésben, de éppen úgy árthatunk is vele, mint ahogy használunk. Érdemes konkrét dicséreteket megfogalmaznunk gyerekeink teljesítménye kapcsán. Olyan pozitív tulajdonságokra hívjuk fel figyelmüket, amelyek nem veleszületett képességekként vannak címkézve, hanem kontrollálhatóak, így stratégiaként alkalmazhatóak más helyzetekben is. Ezért lenne fontos például, hogy ne pusztán okosnak tituláljuk gyermekünket, hanem dicséret formájában értékeljük az igyekezetet, a kitartást és az erőfeszítést is. Hiteles, konkrét és mértéktartó dicséretekkel gyermekeink fejlődését szolgálhatjuk.
Fotó:
pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.