A bókok és a kritikák egészséges egyensúlya
- Dátum: 2014.10.22., 21:29
- arány, bók, hatékonyság, házasság, házasságterapeuta, kedvesség, konfliktus, konfliktuskezelés, megbeszélés, párkapcsolat, párterapeuta, párterápia, problémamegoldás, veszekedés, vita
Az átlagos kapcsolatokban kb. két és félszer annyit dicsérjük a párunkat, mint amennyit kritizáljuk. Vajon ez megfelelő arány? Első olvasatra elég jól hangzik: hiszen úton-útfélen botlunk mindig veszekedő, egymást nyaggató, sanyargató párokba, és a tévében is bőven szembesülhetünk ilyen jellegű kapcsolatokkal a filmekben, sorozatokban, vagy valóságshow-k nézése közben. Tehát azt gondoljuk, ehhez képest a mi párkapcsolatunk, házasságunk jóval jobb mérleggel rendelkezik. De vajon akkor mégis mi lehet a gond?
Szakértők megvizsgálták, hogy a bókok 2,5-szörös aránya a kritikákhoz képest még mindig csak a fele annak, ami egy jó kapcsolathoz kell. Az egészséges arány 5:1. Tehát öt az egyhez a bókok javára. Nem elírás, és a számok most nem a holland-spanyol válogatott világbajnokságon játszott eredményét tükrözik kivételesen. Ha jó kapcsolatban szeretnénk lenni a párunkkal, akkor legalább ötször annyit kell dicsérnünk, bókolnunk, kedveskednünk, mint amennyit kritizálunk – ismerteti előadásában egy nemzetközi kutatás eredményét Dr. Mihalec Gábor pár- és családterapeuta.
Ha az átlagos arányt nézzük, akkor oda kell tennünk magunkat, mert az eredetihez képest legalább kétszeres eredményt kell elérnünk, de csak a kedveskedés terén, nem pedig a kritika terén!
A jó hír az, hogy így a kritikaként megfogalmazott tényezők is könnyebben megbeszélhetőek, hiszen szerető légkörben könnyebb a problémák megoldása, nagyobb lesz az erre irányuló akarat, a felek ösztönzöttebbé válnak a konfliktus hatékony rendezésére. A másik kedvező hír pedig az, hogy a terapeuta 20 páron végzett rögtönzött felmérése szerint ha a felek tudatosan odafigyelnek ennek az aránynak a megtartására, akkor hirtelen nemhogy ötször, hanem nyolcszor több bókot és kedvességet támasztanak egyetlen kritikával szemben. Ennyit számít tehát a tudatosság.
Gondoljon csak bele a gyakorlatban: ugye Ön is jobban visel bármilyen kritikát, és befogadóbb lesz valamely problémával szemben, ha alapvetően elismerő környezetben és kapcsolatban él?
Próbálja ki a környezetében ennek a kedvességek és a kritikák helyes arányban tartását, és meglátja, a hatás ha nem is azonnali, de nem marad el!
Fotó:
pixabay.com
A kamaszkori szorongás árnyékában
A kamaszkor az emberi élet egyik legintenzívebb és legváltozatosabb időszaka. Ebben az életszakaszban a fiatalok nemcsak testi változásokon mennek keresztül, hanem jelentős lelki és társas átalakulásokon is. A gyermekkorból a felnőttkor felé vezető út sok bizonytalansággal, kérdéssel és új kihívással jár. Ezek a változások gyakran szorongást idéznek elő, amely a serdülők mindennapi életének természetes része lehet. A kamaszkori szorongás azonban különböző formákban jelenhet meg, és hatással lehet a fiatalok tanulmányaira, kapcsolataira és önértékelésére is.
A magabiztosság láthatatlan jelei – apró szokások, amelyekkel könnyebben hatunk másokra
Sokan úgy gondolják, hogy a magabiztosság elsősorban a hangos megszólalásról vagy a határozott kijelentésekről szól. Valójában azonban gyakran a finom, szinte észrevehetetlen viselkedési minták azok, amelyek meghatározzák, hogyan látnak minket mások.
A harag – amit érdemes elmondani a gyerekeknek erről
A harag egy természetes reakció már kisgyermekkorban is, érdemes a gyerekeket ezzel kapcsolatban terelgetni, hogy jól tudják kezelni a dühüket.
Miért jó, ha nevetünk? – avagy a nevetés élettani és pszichés jelentősége
Egy teljesen hétköznapi jelenség, ha nevetünk, pedig nagy a jelentősége mind az egészségünkre, mind a pszichés állapotunkra nézve.
Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?
Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?