A bókok és a kritikák egészséges egyensúlya
- Dátum: 2014.10.22., 21:29
- arány, bók, hatékonyság, házasság, házasságterapeuta, kedvesség, konfliktus, konfliktuskezelés, megbeszélés, párkapcsolat, párterapeuta, párterápia, problémamegoldás, veszekedés, vita
Az átlagos kapcsolatokban kb. két és félszer annyit dicsérjük a párunkat, mint amennyit kritizáljuk. Vajon ez megfelelő arány? Első olvasatra elég jól hangzik: hiszen úton-útfélen botlunk mindig veszekedő, egymást nyaggató, sanyargató párokba, és a tévében is bőven szembesülhetünk ilyen jellegű kapcsolatokkal a filmekben, sorozatokban, vagy valóságshow-k nézése közben. Tehát azt gondoljuk, ehhez képest a mi párkapcsolatunk, házasságunk jóval jobb mérleggel rendelkezik. De vajon akkor mégis mi lehet a gond?
Szakértők megvizsgálták, hogy a bókok 2,5-szörös aránya a kritikákhoz képest még mindig csak a fele annak, ami egy jó kapcsolathoz kell. Az egészséges arány 5:1. Tehát öt az egyhez a bókok javára. Nem elírás, és a számok most nem a holland-spanyol válogatott világbajnokságon játszott eredményét tükrözik kivételesen. Ha jó kapcsolatban szeretnénk lenni a párunkkal, akkor legalább ötször annyit kell dicsérnünk, bókolnunk, kedveskednünk, mint amennyit kritizálunk – ismerteti előadásában egy nemzetközi kutatás eredményét Dr. Mihalec Gábor pár- és családterapeuta.
Ha az átlagos arányt nézzük, akkor oda kell tennünk magunkat, mert az eredetihez képest legalább kétszeres eredményt kell elérnünk, de csak a kedveskedés terén, nem pedig a kritika terén!

A jó hír az, hogy így a kritikaként megfogalmazott tényezők is könnyebben megbeszélhetőek, hiszen szerető légkörben könnyebb a problémák megoldása, nagyobb lesz az erre irányuló akarat, a felek ösztönzöttebbé válnak a konfliktus hatékony rendezésére. A másik kedvező hír pedig az, hogy a terapeuta 20 páron végzett rögtönzött felmérése szerint ha a felek tudatosan odafigyelnek ennek az aránynak a megtartására, akkor hirtelen nemhogy ötször, hanem nyolcszor több bókot és kedvességet támasztanak egyetlen kritikával szemben. Ennyit számít tehát a tudatosság.
Gondoljon csak bele a gyakorlatban: ugye Ön is jobban visel bármilyen kritikát, és befogadóbb lesz valamely problémával szemben, ha alapvetően elismerő környezetben és kapcsolatban él?
Próbálja ki a környezetében ennek a kedvességek és a kritikák helyes arányban tartását, és meglátja, a hatás ha nem is azonnali, de nem marad el!
Fotó:
pixabay.com
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.