Menü

Asztrafóbia: rettegés a vihartól

Ha valaki fél a viharban, akkor az utóbbi időszakban sok rossz napja lehetett. A nyár elmúltával is rengeteg vihar tarkítja napjainkat. Vannak, akik ezt szépnek látják, és egyenesen vadásszák azokat, hogy lefotózhassanak egy lenyűgöző villámlást, vagy testközelből élhessék át a vihar erejét. A legtöbben csak behúzódnak, és igyekeznek magukat elfoglalni, amikor nem lehet kimenni a szabadba. De vannak olyanok is, akik kórosan félnek vihar esetén, egyenesen pánikot, rettegést élnek át. A jó hír az, hogy az asztrafóbia kezelhető.

Aki ténylegesen ezzel a jelenséggel küzd, annak nem elegendő megmagyarázni, hogy nincs mitől félnie, majd kiküldeni a mennydörgéssel tarkított esőbe. Ettől a félelme csak erősödhet, de mellette még az az érzés is fokozhatja a problémát, hogy azt sugallják neki: „valami gond van vele, ha ettől fél”.

Fontos megteremteni a lehetőségek szerint a biztonságos környezetet: ajtók, ablakok becsukása, autóba húzódás, de emellett segíthet egy megnyugtató ölelés is, vagy ha hagyjuk magunk mellett maradni azt, aki fél, legyen szó akár felnőttről, akár gyerekről. Bármilyen társ hasznos lehet ilyenkor, akár egy kutya is, hogy az asztrafóbiás érezze: nincs egyedül. Az állat simogatása megnyugtató lehet. Hasznos még a kellemes figyelemelterelés: beszélgetés, társasjáték. A viharok megismerése főként gyerekeknél bizonyulhat hasznosnak: ha megértik, miért esik az eső, miért villámlik, akkor legalább az ismeretlentől való félelem megszűnik. Léteznek olyan múzeumok, ahol viharokat imitálnak magyarázattal kísérve, de sok hasznos természetfilmet is találhatunk a témában, amit érdemes megnézni. Segíthet a vihar tényezőinek csökkentése is: besötétítés, hogy ne látsszon a villámlás, zenehallgatás, hogy kevésbé hallatsszon a mennydörgés. Ez azonban nem jelent hosszú távú megoldást.

Ha komoly fóbiáról van szó, akkor ajánlott felkeresni egy pszichológust, aki speciális módszerekkel dolgozik majd a félelem leküzdésén. A villámhoz hasonló villanófény, valamint mennydörgés-hang mellé pozitív élményeket társít, de mindig másmilyeneket, különben visszafelé ható hatása lehet a próbálkozásnak. (Ha például a gyerek csak akkor nézhet mesét, amikor vihar van, akkor lehetséges, hogy nem a vihart fogja megkedvelni, hanem a mesefilm bekapcsolásakor is elkezd szorongani. Segítenek bizonyos ellazító, stresszoldó technikák ebben az esetben is, vagy a bátorság folyamatos, de lassú fokozása különböző módszerekkel. A pszichológus sem úgy dolgozik, hogy azonnal „kisütésre” pályázik, és páciensével együtt sátort ver a villámlás közepette a fák alatt. Ehelyett egyénre szabott, életkornak megfelelő technikákat alkalmaz, és egyik fontos módszere a fokozatosság. 

Fotó:
pixabay.com

Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?

A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.

Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?

Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?