Hogyan hordozzunk?
- Dátum: 2014.06.29., 21:50
- Baba, babahordozás, szülő, támasztás, újszülött
A testen történő babahordozásra számtalan módszer és típus létezik a legegyszerűbbtől a bonyolultabbig, ám mindegyik lényege az, hogy a baba megfelelő testhelyzetbe kerüljön.
Amennyiben rossz eszközt használunk, vagy ami még gyakoribb helytelenül használjuk a hordozót az egyaránt káros lehet a babának és a hordozónak is.
A legfontosabb a támasztás. Egy jó hordozó minden oldalról szorosan támaszt, az újszülötteknél fokozottan oda kell figyelni a fej megfelelő pozíciójára is.

Akár kendőről, akár más típusú, például csatos hordozóról van szó, szintén lényeges a baba lábának a helyzete. A lábaknak nem szabad egyenesen lógniuk, a térdeknek felhúzott állapotban kell lenniük és ezt úgy tudjuk elérni, ha mindkét térd alatt van megfelelő támaszték. A párhuzamosan lógó léb kifejezetten káros lehet a baba csípőjének.
A jó babahordozóban a baba a hordozó alany, szülő felé néz és nem kifelé. Ennek egyrészt fizikai okai vannak, másfelől lelki. A gerinc csak úgy van megfelelő helyzetben, ha a baba felénk fordul és biztonságban is így érzi magát a legjobban, ami nagyon fontos a komfortérzet és az ebből adódó helyes testtartás miatt is.
A baba hőmérséklete minden helyzetben kardinális kérdés és a szülők általában kicsit túl is öltöztetik csemetéiket, biztos, ami biztos. A hordozóban viszont figyelni kell arra, hogy a mi testünk melege és az őt átölelő eszköz miatt a kicsire sem kell több ruhadarab, mint ami rajtunk van.
Hátul, vagy elöl? Ez is nagy kérdés. Általában testsúlyhoz szokták kötni, függ persze a hordozó alany teherbírásától, edzettségétől. Valakinek öt kiló felett már érdemes hátratenni a gyereket, míg mások bírják akár 8-10 kilóig is. Egy biztos: nem érdemes sokáig húzni a dolgot, mert a hordozó is egészségkárosodást szenvedhet.
Fotó:
pixabay.com
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.