Menü

Apanapló 9. rész – Azok a bizonyos első napok...

A babával töltött első napok egyszerre jelentenek állóképességi és fizikális felmérést, kommunikációs tréninget, önismereti, illetve párkapcsolati tesztet. És mindenekelőtt egy soha vissza nem térő lehetőséget.

Az első gyermeküket váró „kisszülők” rendszerint kevésbé gondolnak bele abba, hogy mi lesz a szülés után, ami olyan nagy dolog, hogy leköti minden figyelmüket. Van azért valami sejtelmes, homályos elképzelés, amelyet mások elbeszéléseiből, anekdotáiból rakunk össze, de ki koncentrál a kutyasétáltatás fárasztó és gyötrelmes pillanataira akkor, amikor először meglátja a kis farokcsóváló, kedvesen nyüszítő szőrgombócot.

Két hét után persze mi sem lettünk tapasztalt szülők, viszont ez a rövidke idő elég volt arra, hogy lássuk, életünk véresen komoly, visszafordíthatatlan fordulatot vett. Először is az újszülött bizonyos értelemben még simán tekinthető magzatnak, s mint ilyen neki a Föld egy természetellenes közeg. Az újdonsült szülők nyerték meg a feladatot, hogy megfigyeljék és igyekezzenek kiismerni viselkedését, igényeit ebben a számára ismeretlen, idegen környezetben. Soha vissza nem térő lehetőség! Ez a művelet a kórházban töltött napok alatt nem tűnik olyan kilátástalan feladatnak, de vigyázat!, a dolog becsapós, mert a babaipari szakmunkások (értsd: a gyermekágyi ápolónők, akikről mi csak a legpozitívabb értelemben nyilatkozhatunk) aztán piszokul értik a feladatukat. Más a felállás, amikor a mi kis kócos emberpalántánkkal hazai pályán, közönségsegítség nélkül kell farkasszemet nézni. Egy az egyben. A gyönyörű pofika és a hihetetlenül mély, kedves szemek ekkor válnak igazán félelmetessé...:)

Hamar rájöttem, addig nem apa az apa, amíg meg nem látja csemetéje ínyét. Miközben őszintén csodálja, hogy tudja valaki ekkorára tátani a száját ilyen decibelleadás közben, addig elnosztalgiázik azon a nem is régi képen, amikor büszkén tartotta dagadó mellén a szülőszoba és a rokonok előtt békésen szundító gyermekét. Talán még glória is volt, meg angyalszárnyak, de ma már ezekért keményen meg kell dolgozni.

Gyakorló szülőségbe csöppenni olyan, mint amikor az ember elmegy nyaralni és úgy érzi soha nem ér véget az első nap, az utazási időszak, amikor hajnalba kelt, nagyon fáradt, bizonytalan és az összes holmija szanaszét hever. Más környezetbe, időzónába került.

Ami az anyát illeti, nos ő is megér egy kis megfigyelést ebben a periódusban. Valószínűleg ő a világ legboldogabb zombija, egy ősanyai ösztön hajtotta, önjáró robot, amely nem igényel alvást, evést is csak azért, hogy ne legyen gond a tejjel... Az anya emellett tele van aggódással és indokolatlan bizonytalansággal, viszont ezt jól kiegészíti/semlegesíti az apa teljesen alaptalan magabiztossága.

Az első napokban a szülőket olyan kérdések foglalkoztatják, akikre még soha, senki nem tudott egyértelműen válaszolni, és ez nem is fog változni, de azért mégsem feleslegesek. Miközben sorba állnak fejünkben a kérdőjelek, talán észre sem vesszük és már csináljuk is. Hogy mit? A szülőséget.

Fotó:
pixabay.com

Overparenting, amikor a szülői szeretet túlzásba esik

Sokakban felmerül a kérdés, akik gyermeket nevelnek, hogy vajon elég, amit nyújtunk nekik, vagy éppen túl sokak vagyunk nekik?! Az overparenting egy túlzásba vitt gondoskodás.

Az okostelefon hatása a gyerekekre – áldás vagy átok a digitális korszakban?

Az okostelefon mára a mindennapi élet elengedhetetlen részévé vált – nemcsak a felnőttek, hanem egyre inkább a gyerekek körében is. A digitális világ nyújtotta lehetőségek kétségtelenül hatalmasak, ugyanakkor a korlátlan hozzáférés komoly kihívásokat is jelent. De vajon hogyan hat az okostelefon a gyerekek testi, lelki és szociális fejlődésére?

Gyerekjóga – harmónia, mozgás és játék egyben

Az ingerekkel teli világban szükségünk van egy kis egyensúlyra és csendre, de nem csak a felnőtteknek, a gyerekeknek különösen, erre is jó a gyerekjóga.

Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?

Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.