Apanapló 8. rész – Megszülettünk!
Hosszabb szünet után lényegi részéhez érkezett az apanapló, amely ugyanúgy újjá születik, mint főhőse. Vigyázat alább szentimentális sorok némi sufnifilozófiával vegyítve!
Szülni, vagy nem szülni? - ez itt a kérdés, de micsoda kérdés. Mert az természetesen igaz, amit minden önkéntes, vagy hivatásos tanácsadó elmond, miszerint: még egy baba sem maradt bent, jó, hogy nem marad bent, de mikor jön már ki?
Kilenc hónapnyi izgatott várakozás, tervezgetés, fészekrakás után a várandóság a végére bizony elég komoly feszültséglufivá tud nőni. Mi ezzel a lufival a kezünkbe vártuk a nulladik szülinapost a meglepetésbulira, folyamatosan szemmel tartva a képzeletbeli ajtót, ahol bármikor felbukkanhat. De nem bukkant, miközben a gyertya leégett, a sütik szétolvadtak, a kölyökpezsgőből meg kiment a buborék...A lufi pedig, az persze nem engedett le, sőt...
Akinek a kiírt időpont (ami egyébként földi halandó, értsd orvosi diplomával nem rendelkező ember számára elég fel és megfoghatatlan adat, a dokiknak viszont legalább olyan fontos dátum, mint a partraszállás napja volt a szövetségeseknek) történés és mindenféle jelek nélkül elmúlt, annak bezony át kell alakítania a türelemről alkotott eddigi fogalmát. A mi kisfiunk kilenc nappal az említett időpont után gondolta úgy, hogy végre befordul a kanyarba. Mondhatjuk, hogy végül is ez nem sok idő, de az az igazság, hogy az.
És akkor a megváltó szülés. Nehéz róla bármi újat írni. Az sem újdonság, hogy a szülés egy egyedi dolog, szerintem két ugyanolyan még nem történt ebben a világban. A másik, amit korábban már szintén sejtettem, az élő helyszíni megtekintés után pedig bátran ki merek jelenteni: a szülés természetfölötti állapot éppúgy, mint a születés (a magzatléttel együtt), vagy a halál., és ugyanolyan páratlan az ember életében, mint ezek. A nők szerencsések, hogy átélhetik, persze ekkor még nem úgy érzik, később viszont fantasztikusan hihetetlen élményként tekintenek rá.
Férfiként a szülőágy mellett két érzés kerülgeti az embert: a tisztelet és a tehetetlenség. Igyekeztem támogatólag fellépni, de sokat nem tudtam hozzátenni a dolgokhoz, inkább felültem az óriáshullám farvizére (ha van ilyen) és onnan szemléltem az eseményeket. A születéssel nem keletkezik új élet, hiszen a gyerek magzatként már régóta él, fejlődik és viselkedik, de első találkozó...hát... azt nehéz úgy kezelni és feldolgozni, hogy az ember ne legyen se túl szentimentális, se botcsinálta sufnifilozófus. Nekem nem is sikerült...
Hogy miről van szó? Világok különös randevúja az örökkévalóság pillanatában. A nemember ANGYAL és a természetfölötti ANYA első egymásra pillantása meghajlítja a teret és az időt. Az apa ezt csak kívülről nézheti, zaklatottan, büszkén, boldogan...
Fotó:
pixabay.com
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen
Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban
Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?
A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.
A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?
Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.