Apanapló 5. rész: A generációváltás fősodrában
- Dátum: 2014.02.13., 12:09
Azt, hogy itt már egyáltalán nem tréfadologról van szó, egyrészt a kismama-pocakon gond nélkül megálló kistányér jelzi, másfelől az, hogy az ultrahangon kábé szembenéz veled a gyerek. „Hali! Nemsokára találkozunk, de azért adj még légyszi egy kis időt...”
Hogy baba-felnőtt összevetésben kinek van szüksége leginkább időre? Meggyőződésen, hogy a leendő gyakorló, most még elsősorban elméleti szülőknek.
Azért gyakran eszembe jut, hogy az a bizonyos kilenc hónap jó hogy nem hat, vagy neadjisten három. Lenne ám ámulás, bámulás, kapkodás rendesen, félelem és reszketés terhesen... Olyan lenne, mintha egy hobbifutót alapozás nélkül indítanának a maratonon, azt hiszem, nem az eredmény, hanem a túlélés válna az elsődleges céllá.
A 26. hétben vagyunk. Az ultrahang látványos (lásd farkasszemnézés), bútorok, ruhák, kiegészítők szépen gyűlnek, megvan a név, a nem, és sok-sok igen. Utóbbi egyébként a legfontosabb, azaz a lélek is kezdi elérni a megfelelő állapotot. Bababefogadók, ha úgy tetszik bébi-kompatibilisek lettünk.
Már nem annyira idegen az anya-apa szavak hangzása (bár felsejlik bennem az átlagmagyar gyakorlat szerinti százszázalékos használatuk, amitől továbbra is irtózóm...), tudatosult bennünk a leendő életritmus-változás, elfogadjuk a szülőskatulyát, és én például teljes természetességgel, csuklás nélkül beszélek az olyan sosem próbált, tapasztalt, látott dolgokról, mint például a pelenkázás, a szoptatás, vagy a babaöltöztetés. És mindez néhány hónap alatt lezajlott. Más esetben évekig nem változik ennyit az ember...
Ráadásul a szülővé válásnál egy az egyben átélsz, saját bőrödön tapasztalsz egy generációváltást. Egyik pillanatról a másikra ugrasz egyet felfelé a családfán, azaz már nem te vagy legalul, pedig szerettél gyökér lenni.:)
update: a napokban kiderült, hogy kisfiunk alig két hónappal fiatalabb uncsitesója is fiú lesz, úgyhogy alakul a focicsapat. Az edzők már ott vannak a pálya szélén...:)
Fotó:
sxc.hu
A ballagás pillanatai
Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.
Az örökké negatív testkép kamaszkorban
A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.
Tavaszi szünet gyerekekkel
Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!
Milyen veszélyekkel jár a digitális tér a gyerekekre nézve?
A digitális tér veszélyeiről beszélgettünk a helyi rádiónk egyik adásában, ez pedig különösen aktuális és fontos téma, hiszen a gyerekek számára számos különböző aspektust érintenek.
Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban
Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.