Menü

Meghittség magunkkal és másokkal

Mindenki vágyik rá, valaki meg tudja fogalmazni, valaki nem. A meghittség érzése a lelki béke megtalálásával kapcsolatos, de nem kell hatalmas dologra gondolni, egyszerűen csak visszatalálás önmagunkhoz.

Amíg önmagunkkal nem alakítunk ki meghittséget (öntiszteletet) addig másokkal való kapcsolatainkban sem tudjuk megteremteni. Meg kell tanulnunk felismerni testünk jelzésit, és érzelmeink természetét. Az érzelmek kifejezése azt jelenti, hogy viselkedésedet nem indulataid uralják, ezek ugyanis elfojtott, eltemetett érzelmekről szólnak.  A legfőbb akadálya a belső meghittségnek a különböző függőségek, melyek átveszik a kontrollt, és ezáltal kiiktatják a belső információs rendszert, mely meggátolja, hogy jelen legyél önmagad számára.

A másokkal való meghitt kapcsolat kialakításának is számos akadálya lehet. Kezdve azzal, hogy sok ember nem feltétlenül tudatosan, de valójában nem tekinti önálló lénynek társát. E mögött legtöbbször komoly önzőségi szerep áll, sokan hirdetik ugyanis, hogy párjuk iránt felelősséget éreznek, és szívükön viselik a másik fél érdekeit. Ám legtöbbször ez csak egy álarc, és valójában mindent a saját vágyaikhoz, érzelmeikhez, akaratukhoz viszonyítanak és idomítanak.

Az őszintétlenség is komoly gátja lehet a meghittség megtalálásának, fenntartásának. Nem fejezzük ki érzéseinket és hárítjuk a felelősséget is, és olyan magyarázatokkal igazoljuk, mint például: „nem használ csak árt a kapcsolatnak”, „ a béke kedvéért”, „ a gyerekek miatt”. A végeredmény az, hogy nem vállaljuk fel érzelmeinket a másik előtt, ez nem más, mint saját tehetetlenségünk, önbizalom hiányuk hárítása. Az örök „áldozat” sem tud meghittséget teremteni, hiszen ez a szerep arra kényszerít, hogy állandó sértettséget érezz, és közben olyan érzelmeken rágódj, mint a sérelem, harag, becsapás. Ahelyett, hogy valódi érzelmekről szólna az „áldozat” élete, mesterséges érzelmekkel vértezi fel magát, ez jelenti számára egy viszonylagos biztonságot.

Függőségeink felismerése már fél siker, mert így felelősséget vállalhatunk végre, amely egyúttal az irányítás visszavételét is jelenti. Önmagadnak lenni, ez a lényeg. És ennek feltételeit egy párkapcsolatban is ki kell alakítani, hagyni kell, hogy a másik is önmaga lehessen.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.