Menü

Siker: a hegy és az arra felvezető út

Nem minden siker címlap sztori, vannak teljesen hétköznapi sikerek is, és több a hasonlóság közöttük, mint azt gondolnánk.

A siker alapvetően a tevékenység öröme, de megélésében fontos az elismerés is. Persze hogy mit tekintünk sikernek az nagyon változó lehet, hiszen függ a társadalomtól, neveltetésünktől, külső visszajelzésektől. Ha gyerekkorban a tanult tehetetlenséget (ha sokáig azt éljük meg, hogy nem tudunk változtatni a dolgokon, akkor az egy idő után tehetetlenségbe fordul át) tapasztaljuk, akkor a későbbiek során nehéz lesz megtanulni, hogy hogyan legyünk sikeresek. Ugyanez a probléma azoknál is, akik kudarckerülők, ők egészen másra összpontosítják energiáikat, így nem tudnak igazi sikereket megélni.

Az is nagyon igaz, hogy a sikerhez vezető út sokféle lehet. Valaki az állandó támogatásból, pozitív visszajelzésekből, megerősítésekből táplálkozva tud sikereket elérni, mások viszont traumákból, fájdalmakból nyernek akaraterőt teljesítményükhöz.

Az önbizalom fontos eleme a sikerességnek, viszont a legtöbb ember úgy érzi nem teljes és elégséges a magabiztossága. Ez azonban nem igazi önbizalomhiány, inkább egyfajta örök elégedetlenség, ami előre mutat és segíti a siker elérését. Sportpszichológiában például gyakran használják a hegy szimbólumot a teljesítményre. Minden sportolónak másmilyen ez a „hegye” (például van, aki úgy érzékeli, egy jéghegyet kell megmásznia, amin mindig visszacsúszik), amely befolyásolja azt is mennyire lesz képes sikereket elérni és megélni. Persze a szakemberek azt is hangsúlyozzák, hogy néha meg is kell állni, és hátratekinteni az eddigi útra, eredményekre, ez a fajta megerősítés is elengedhetetlen.

A sikerhez vezető út kritikus pontja az is, hogy a megmérettetéseket miként értékeljük. Fontos, hogy ezeket a stresszhelyzeteket képesek legyünk kihívásokká konvertálni, ami a szorongás helyett inkább pozitív energiákat szabadít fel bennünk. A pszichológiában ezzel kapcsolatban a teljesítmény optimális zónájáról beszélnek, egy olyan állapotról, amikor se nem szorong valaki, se nem unatkozik. Az unatkozás itt arra vonatkozik, hogy ha például egy sportteljesítmény túl evidens, előre regisztrált eredmény, akkor ez negatív hatással lehet a motivációra nézve.

Mivel a társadalom csak a látványos sikereket tűzi zászlóra, a hétköznapi sikerek gyakran süllyesztőbe kerülnek. A külső hatások gyakran megnehezíthetik, hogy a kisebb, hétköznapi sikereket is megéljük. Mindenféle, fajta siker esetén fontos a kisebb célok felállítása, a lépésről lépésre haladás. És meg kell tanulni kezelni, az egy- egy nagyobb siker után jelentkező ürességet is. Ilyenkor a meglévő sikeréhség mellett is nehéz újra tervezni, és újabb motivációs bázist kialakítani önmagunkban.

Fotó:
pixabay.com

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.