Siker: a hegy és az arra felvezető út
- Dátum: 2014.01.12., 19:01
- motiváció, siker, sportpszichológia, teljesítmény
Nem minden siker címlap sztori, vannak teljesen hétköznapi sikerek is, és több a hasonlóság közöttük, mint azt gondolnánk.
A siker alapvetően a tevékenység öröme, de megélésében fontos az elismerés is. Persze hogy mit tekintünk sikernek az nagyon változó lehet, hiszen függ a társadalomtól, neveltetésünktől, külső visszajelzésektől. Ha gyerekkorban a tanult tehetetlenséget (ha sokáig azt éljük meg, hogy nem tudunk változtatni a dolgokon, akkor az egy idő után tehetetlenségbe fordul át) tapasztaljuk, akkor a későbbiek során nehéz lesz megtanulni, hogy hogyan legyünk sikeresek. Ugyanez a probléma azoknál is, akik kudarckerülők, ők egészen másra összpontosítják energiáikat, így nem tudnak igazi sikereket megélni.
Az is nagyon igaz, hogy a sikerhez vezető út sokféle lehet. Valaki az állandó támogatásból, pozitív visszajelzésekből, megerősítésekből táplálkozva tud sikereket elérni, mások viszont traumákból, fájdalmakból nyernek akaraterőt teljesítményükhöz.
Az önbizalom fontos eleme a sikerességnek, viszont a legtöbb ember úgy érzi nem teljes és elégséges a magabiztossága. Ez azonban nem igazi önbizalomhiány, inkább egyfajta örök elégedetlenség, ami előre mutat és segíti a siker elérését. Sportpszichológiában például gyakran használják a hegy szimbólumot a teljesítményre. Minden sportolónak másmilyen ez a „hegye” (például van, aki úgy érzékeli, egy jéghegyet kell megmásznia, amin mindig visszacsúszik), amely befolyásolja azt is mennyire lesz képes sikereket elérni és megélni. Persze a szakemberek azt is hangsúlyozzák, hogy néha meg is kell állni, és hátratekinteni az eddigi útra, eredményekre, ez a fajta megerősítés is elengedhetetlen.
A sikerhez vezető út kritikus pontja az is, hogy a megmérettetéseket miként értékeljük. Fontos, hogy ezeket a stresszhelyzeteket képesek legyünk kihívásokká konvertálni, ami a szorongás helyett inkább pozitív energiákat szabadít fel bennünk. A pszichológiában ezzel kapcsolatban a teljesítmény optimális zónájáról beszélnek, egy olyan állapotról, amikor se nem szorong valaki, se nem unatkozik. Az unatkozás itt arra vonatkozik, hogy ha például egy sportteljesítmény túl evidens, előre regisztrált eredmény, akkor ez negatív hatással lehet a motivációra nézve.
Mivel a társadalom csak a látványos sikereket tűzi zászlóra, a hétköznapi sikerek gyakran süllyesztőbe kerülnek. A külső hatások gyakran megnehezíthetik, hogy a kisebb, hétköznapi sikereket is megéljük. Mindenféle, fajta siker esetén fontos a kisebb célok felállítása, a lépésről lépésre haladás. És meg kell tanulni kezelni, az egy- egy nagyobb siker után jelentkező ürességet is. Ilyenkor a meglévő sikeréhség mellett is nehéz újra tervezni, és újabb motivációs bázist kialakítani önmagunkban.
Fotó:
pixabay.com
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.