Menü

„Hűséget fogadtam, nem vakságot”

Vajon a címben idézett kijelentést, miért csak az erősebb nem képviselői bizonygatják párjuknak, miközben megbámulnak idegen nőket az utcán?

Nem mindegyik nő szereti, ha az utcán idegen férfiak tüntetik ki figyelmükkel, hangot adva tetszésüknek. Sokakat ez kimondottan zavarba hoz, főleg ha a tetszésnyilvánítás közönséges formában (például fütty szólam) történik.

Az sem ritka eset, hogy a férfiak oldalukon párjukkal sétálva is megnézik a szebbik nem csinos képviselőit. Ez fordított esetben nem ilyen gyakori jelenség, a nők szeme ugyanis kevésbé kalandozik el idegen férfiak testén, főleg akkor nem, ha párjukkal vannak.

Egy skóciai egyetemen végzett kutatás szerint a fentiekben leírt jelenségnek tudományos magyarázata is van. Kimutatták, hogy a férfiak tudattalanul is jobban vonzódnak újonnan látott női arcokhoz, a nők pedig inkább az ismerős férfiarcokat preferálják. A vizsgálat során férfiaknak női arcképeket mutattak, nőknek pedig férfiak fényképeit. A nők azokat a férfiakat értékelték vonzóbbnak, akiknek fényképeit többször látták, vagyis ismerősebbnek találták. Ezzel szemben a férfiak kevésbé ítélték vonzónak azokat a nőket, akiknek arcképeit többször látták.

Az evolúciós szemmel nézve, semmi nem véletlen. Az evolúció során a férfiak szaporodási stratégiájának sajátossága úgy alakult ki, hogy a főcél reproduktív siker nagymértékű növelése. Ennek eszköze leegyszerűsítve, minél több partnerrel történő párosodás. A nőknél ez evolúciósan másképp alakult ki, számukra fontos egy olyan megbízható partner megtalálása, aki alkalmas az utód gondozására, ez a gondolkodás egy hosszabb távú stratégiába illeszkedik.

Összességében persze annak, hogy a férfiak össze- vissza csapongva, sok nőtől nemzenek gyereket, nincs értelme gyakorlati szempontból. Mégis az evolúciós örökségek gyakran tudattalanul is hatnak viselkedésünkre. 

Fotó:
pixabay.com

Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus

Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.

Lehet még szünetet tartani az online világtól?

Képzeld el, hogy egy nap felébredsz, és minden digitális nyomodat eltünteted. Nincs többé Facebook, Instagram, Gmail, YouTube-előzmény vagy keresési múlt. Egyetlen kattintás, és mintha soha nem is léteztél volna az internetes térben. Elsőre talán felszabadítónak hangzik, de a legtöbbünk már a gondolattól is feszültté válik, hiszen minden virtuális kényelmünk kámforrá válna.

Hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz egy trauma után?

Az életünk során egy tragédia vagy csalódás nemcsak fájdalmat hagy maga után, hanem űrt is. Az egyén ilyenkor gyakran elveszíti az iránytűjét, és minden, ami korábban biztosnak tűnt, hirtelen megkérdőjeleződik. A nehéz helyzetekből való felépülés nem csupán a sebek gyógyulásáról szól, hanem arról is, hogy újra felfedezzük, kik vagyunk valójában.

Amikor a munkahelyen születik szerelmi kapcsolat

A legtöbben a munkahelyükön töltik napjuk nagy részét. Itt szocializálódnak, idegeskednek és oldanak meg problémákat olyan emberekkel, akiket nap mint nap látnak. Nem meglepő, hogy időnként a közös munka többé válik puszta alkalmi kapcsolódásnál. A határ a szakmaiság és a vonzalom között sokszor átjárható, ez bizonyos esetekben nagyon rosszul sül el, néha viszont egy életre szóló szerelem születik belőle.

A hála ereje, a mindennapok gyógyítója

Gondoltál már arra, hogy nem minden alapvető és hogy sokszor csak a negatív dolgokat veszed észre, pedig vannak jó dolgok is? Mennyire vagy a hálás azokért a dolgokért, amik történnek veled?