Szerepek a szexualitásban
- Dátum: 2013.07.08., 12:05
Ha a párkapcsolatunkra gondolunk, milyen érzéseink támadnak? Szívesen beszélünk róla, vagy inkább panaszkodunk? Kiszállnánk belőle, vagy azt kívánjuk, bárcsak örökké tartana?
Divatos arról beszélni, hogyan valósítsuk meg önmagunkat. A határokat széttéptük, és az a legfontosabb, hogy nekünk legyen jó. Nem számít, ki mit gondol, és persze lehet, hogy az eszközök sem számítanak a végső cél eléréséhez. Végül az önmegvalósítás egy ördögi kört rajzol, ami magával ránt, és nincs többé kiszállás.
A szexualitás is az önmegvalósítás eszköze lett. Elsősorban örömszerzésre, szerelmi beteljesülés élményére használjuk, és elfelejtettük, hogy eredeti rendeltetése az lenne, hogy a teljes és fenntartás nélküli önátadást, egyenlőséget megéljük. Nem mindegy tehát, kivel osztjuk meg szexuális intimitásunkat, hiszen ez az a hely, ahol sebezhetőségünket félelemmentesen felvállalhatjuk. Egymás előtt levetkőzve, megmutatva, kik is vagyunk valójában.
A természetben minden úgy van megalkotva, hogy legyen ellentétes párja, ami által szüntelen kiegyensúlyozhatják egymást. Oxigén-szén-dioxid, fent-lent, hideg-meleg, bőség-szűkölködés. A nő és a férfi két ellentétes módon működő ember a szexualitásban is. Egyik sem élvezhetne előnyt a másik rovására. Akkor tudnának testileg-lelkileg beteljesülést, örömöt szerezni önmaguknak, ha figyelembe vennék, mire van szüksége párjuknak. Kutatások igazolták, hogy a nők elsősorban a gyengéd érintést, simogatást, az ezek által kiváltott gondolatokat, érzelmeket részesítik előnyben, míg a férfiak vágyát a vizuális látvány kelti fel.
A párkapcsolatok további problémája a megfelelő ismeret és a kommunikáció hiánya. A párok félnek kimondani mire vágynak, vagy ha kimondják, az inkább veszekedés, vádaskodás; vagy nem is tudják, mit akarnak, ezért nem is kezdeményezik a beszélgetést. Így a szexuális vágyak rejtve maradnak, nem tudnak beteljesülni. Mindössze idő és helyzet kérdése, mikor fog felszínre törni. A vége megcsalás vagy válás. Továbbá, ha a párok nem veszik figyelembe egymás bioritmusát, és pl. a férfiak önmagukból kiindulva rendszeresen „letámadják” párjukat a gyors kielégülés reményében, ne gondolják, hogy ez hosszútávon nem bosszulja meg magát.
A különbözőség többek között három fontos dologra szeretne megtanítani. Türelem, önmegtartóztatás, önzetlenség. Ahhoz, hogy együtt éljük meg a mély egyesülést, igazi intimitást, türelmesen oda kell figyelnünk párunk mozdulataira, visszajelzéseire.
Forrás:
www.eharmonia.hu,
Aranyos Zsolt
www.parkapcsolatban.com
Fotó:
sxc.hu
Sztárok iránti rajongás – lelkesedés vagy megszállottság?
Poszterek a falon, újságkivágások a tolltartóban, karikatúraszerű arcok és monogramok a füzet szélére firkálva. Sokunk tinédzser éveit végigkísérte egy kedvenc színész, egy énekes, egy sportoló vagy egy másik ikon iránti lelkesedés. Évek múltán is elmosolyodunk, ha meglátjuk vagy meghalljuk a régi bálványunkat. Bár az imádat leggyakrabban a kamaszkorhoz kötődik, felnőttként is lehet favoritunk, akire felnézünk az eredményei vagy a személyisége miatt.
Gyenge jellem: mit jelent, és hogyan ismerhető fel a viselkedésből?
Mindannyian találkozunk életünk során olyan emberekkel, akik látszólag nem képesek kiállni önmagukért, következetlenek vagy könnyen befolyásolhatók. A „gyenge jellem” nem egy végleges ítélet, de vannak tipikus szokások, amik erre utalhatnak. Íme hat jel, amiből felismerheted őket – és amire érdemes odafigyelned magadban vagy másokban is.
Alfa-nők
Többféle személyiségtípust ismerünk, ilyen az alfa is, ami nem csak a férfikanál, hanem a nőknél is megtalálható.
Lakásnézés hobbiból – új nagyvárosi szenvedély vagy csak bámészkodás?
Péntek délután. A nagyvárosi lakóparkban nyitott kapukkal várja a látogatókat egy új építésű rezidencia. A hirdetés szerint „panorámás kilátás, prémium burkolatok és amerikai konyha várja az érdeklődőket". Azonban vevők helyett csak hobbi felfedezők érkeznek, akik nem akarják, és nem is tudják megvenni az ingatlant. Ők csak nézelődnek és kikapcsolódnak.
A nemet mondás ereje: Miért fontos határokat húzni?
Sokan úgy nőttünk fel, hogy a „nem” szó valahol útközben elveszett a szókincsünkből. Kicsiként megtanultuk, hogy az engedelmesség biztonságot jelent, a határkijelölés viszont konfliktust, bűntudatot és szeretetvesztést. Habár felnőttként már jogunk van dönteni, sokan még mindig rettegünk elutasítani egy-egy személynek a kérését.