A sok játék tényleg agresszívvá tesz?
- Dátum: 2013.03.07., 15:32
Sokan féltik gyermeküket, akik többször órákat is a számítógépek és játékkonzolok előtt töltenek, legtöbbet lövöldözős játékokat játszva. Van-e okuk a függőségen kívül az agresszivitástól is félni?
1999-ben, amikor az akkor még ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület) betiltotta a Dragon Ballt, több száz iskolás gyűjtött aláírásokat, tiltakoztak, öngyilkossággal fenyegetőztek. Pedig mindenki emlékszik meg az egymásra támadó tinédzserekre, a „Kamehameha” kiáltással egymásnak ugró kisiskolásokra, vagy éppen a repülni tudás képességét magában felfedező gyermekre. Ugyanezt a mesét azonban játszották Japánban is, ahol ehhez hasonló esetekre nem derült fény.Nyilván a kultúra miatt is voltak eltérőek a gyerekek reakciói, a játékok azonban már más kategóriába tartoznak.
A legtöbb szülő megveszi a gyereknek a játékot, mert már nagyon hisztizik érte, vagy mert, nyilvánvalóan, mindent szeretne megadni neki, és különben is a szomszéd Petikének is megvették a szülei. Csakhogy a legtöbben elfelejtik ellenőrizni ezeket a játékokat. A legtöbb fiú FPS (First Person Shooter), azaz lövöldözős játékokkal szeret játszani. Az ilyen programokra rá szokták írni minimum a 14-es, de inkább a 16 éves korhatárt, és felhívja a figyelmünket a sok vérre és erőszakra. Sokan figyelmen kívül hagyják ezeket a jelzéseket. Annál jobban hat a gyermekre, minél többet játszik vele és bizony a legtöbben napi több órát is a monitor/tv előtt töltenek ilyen játékot játszva, abszolút beleélve magukat.
Érdemes arról is gondoskodni, hogy ha a gyermek nem is, de az apuka esetleg szeret ilyen játékokkal eltölteni a szabadidejét, azt lehetőleg ne a gyerek előtt tegye, és még ha este játszik is, ne hallatszódjon be a szobájába, azoktól rémálma is lehet.
Több teszt is bizonyította már, hogy ha a gyermek rendszeres ilyen játékokkal üti el az időt, napi akár több órán keresztül is, azzal előbb érzéketlenné, kevésbé segítőkésszé, de akár agresszívvá és kifejezetten erőszakossá is válhat, így érdemes odafigyelni, hogy a számítógépen milyen programok vannak, illetve, milyen játékokat vásárolunk nekik vagy vásárolnak meg ők zsebpénzükből.
Fotó:
sxc.hu
Sztárok iránti rajongás – lelkesedés vagy megszállottság?
Poszterek a falon, újságkivágások a tolltartóban, karikatúraszerű arcok és monogramok a füzet szélére firkálva. Sokunk tinédzser éveit végigkísérte egy kedvenc színész, egy énekes, egy sportoló vagy egy másik ikon iránti lelkesedés. Évek múltán is elmosolyodunk, ha meglátjuk vagy meghalljuk a régi bálványunkat. Bár az imádat leggyakrabban a kamaszkorhoz kötődik, felnőttként is lehet favoritunk, akire felnézünk az eredményei vagy a személyisége miatt.
Gyenge jellem: mit jelent, és hogyan ismerhető fel a viselkedésből?
Mindannyian találkozunk életünk során olyan emberekkel, akik látszólag nem képesek kiállni önmagukért, következetlenek vagy könnyen befolyásolhatók. A „gyenge jellem” nem egy végleges ítélet, de vannak tipikus szokások, amik erre utalhatnak. Íme hat jel, amiből felismerheted őket – és amire érdemes odafigyelned magadban vagy másokban is.
Alfa-nők
Többféle személyiségtípust ismerünk, ilyen az alfa is, ami nem csak a férfikanál, hanem a nőknél is megtalálható.
Lakásnézés hobbiból – új nagyvárosi szenvedély vagy csak bámészkodás?
Péntek délután. A nagyvárosi lakóparkban nyitott kapukkal várja a látogatókat egy új építésű rezidencia. A hirdetés szerint „panorámás kilátás, prémium burkolatok és amerikai konyha várja az érdeklődőket". Azonban vevők helyett csak hobbi felfedezők érkeznek, akik nem akarják, és nem is tudják megvenni az ingatlant. Ők csak nézelődnek és kikapcsolódnak.
A nemet mondás ereje: Miért fontos határokat húzni?
Sokan úgy nőttünk fel, hogy a „nem” szó valahol útközben elveszett a szókincsünkből. Kicsiként megtanultuk, hogy az engedelmesség biztonságot jelent, a határkijelölés viszont konfliktust, bűntudatot és szeretetvesztést. Habár felnőttként már jogunk van dönteni, sokan még mindig rettegünk elutasítani egy-egy személynek a kérését.