Menü

Játszma, de nem szórakozás

  • Dátum: 2013.02.22., 20:08

Alapvető tény, hogy társas érintkezés nélkül nem lennénk képesek létezni. Állatokon végzett kísérletek bizonyítják például, hogy az érintés, érintkezés elengedhetetlen feltétele a fejlődésnek, ennek teljes hiánya visszafordíthatatlan pszichikai és fizikai leromlással jár.

A kutatások azt is kimutatták, hogy megdöbbentő módon a hiányánál még az is jobb, ha negatív társas érintkezés történik, például bántalmazás.

A gyermeki ingeréhség átalakul felnőttkorra, megjelennek az elismerés igény rejtett formái. Az intim fizikai kapcsolat mellett, a társas érintkezésnek sokféle módja lehet, a lényeg hogy annyira fontos alkotóeleme életünknek, hogy törekszünk minél több alkalmat teremteni rájuk. Itt kerül előtérbe a játszma szerepe, amely pszichológiai értelemben, de köznapiasan fogalmazva olyan „adok-kapok” sorozatot jelent, melynek előre látható kimenetele van. A játszmák tulajdonképpen olyan interakciók, amelyek tele vannak csapdás lépésekkel, fondorlatokkal, fontos jellemzőjük az ismétlődés és a rejtett szándék.

A játszmák életünk minden területét behálózzák, és nemcsak bizonyos kultúrákra jellemzőek. Ebből következik, hogy nem specifikusan párkapcsolati természetűek, de az élet e területét főleg átszövik, ilyenek például a házassági és szexuális játszmák.
Egy nagyon leegyszerűsített példa lehet a játszmára, az, amikor mondjuk egy nő állandóan, visszatérő jelleggel kérdezi meg párját, vagyis próbálja játszmába csalogatni azzal a kijelentéssel, hogy: „Ugye, milyen nagy a fenekem, drágám, olyan kövér vagyok.” Ez esetben persze mindenki tudja, hogy a várt válasz nemleges, vagyis a játszmának a dicséret, az elismerés kieszközölése a célja.

A játszmák funkciója lehet az idő kitöltése, vagy az is, hogy lehetőséget ad az intimitásra. A társas érintkezés elengedhetetlen a testi- lelki egyensúlyunk megőrzéséhez, leginkább a játszmamentes valódi intimitásra lenne szükségünk, a játszmák csupán ennek pótlékai, de fontos részei életünknek.

A játszmaelemzés egy jóval összetettebb téma, vannak romboló és építő játszmák is. A negatív játszmák rombolják az interakcióink minőségét, és sebeket ejtenek a kapcsolatokon, anélkül hogy észrevennénk. Eric Berne Emberi Játszmák című könyve ugyan pszichológiai tárgyú és elsősorban szakembereknek íródott, mégis a laikusok körében is bestsellerré vált, mivel konkrét játszmák elemzésével köznapi tapasztalatainkat eleveníti meg.

A játszmáink tudatosítása már csak azért is fontos lehet, mert kapcsolatalakító erejük jelentős.

Fotó: sxc.hu

Mikortól számít valaki alkoholistának?

Az alkoholfogyasztás társadalmilag elfogadott része sok kultúrának – egy pohár bor vacsora mellé, sör a barátokkal, pezsgő ünnepléskor. De mikortól válik ez a szokás problémává? Mikortól számít valaki alkoholistának?

A hiány érzése egy jóléti világ közepén

A XXI. század embere furcsa ellentmondásban él. A történelem során soha nem volt még ennyire kényelmes, biztonságos és kiszámítható az élet, mint manapság. A technológia kitágította a lehetőségeket, szolgáltatások sokasága könnyíti meg a mindennapokat, és a fejlett országokban a legtöbben szinte korlátlanul hozzáférhetnek lehetőségekhez és szórakozáshoz. Ennek ellenére érezhetjük úgy, hogy valami mégsem jó. Hová tűnik a vidámság, és miért olyan nehéz jól érezni magunkat, amikor látszólag semmi sem hiányzik.

Személyiségtípus kisokos. Mit árulhat el rólunk négy betű?

Milyenek vagyunk mi valójában? Biztos mindenki ismeri a különböző játékos és összetettebb személyiségteszteket, ennek része, hogy például valaki introvertált, extrovertált, csapatkapitány vagy inkább csapattag. Különböző hobbi típuselméleti próbálkozásokkal rengetegszer találkozni. Azonban kérdéses, hogy a valóságban mennyire komplex egy ember lelkivilága?

Tanulható a pozitív gondolkodás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, a pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Vajon tanulható a pozitív gondolkodás és ezáltal a boldogság?

Különleges fóbiák

A fóbia a görög félelem szóból származik, a pszichiátriában arra a jelenségre utal, amikor valaki félelmet érez bizonyos dolgok iránt. Egyes fóbiák szélesebb körben ismertek, míg másokról talán még sosem hallottunk.