Játszma, de nem szórakozás
- Dátum: 2013.02.22., 20:08
Alapvető tény, hogy társas érintkezés nélkül nem lennénk képesek létezni. Állatokon végzett kísérletek bizonyítják például, hogy az érintés, érintkezés elengedhetetlen feltétele a fejlődésnek, ennek teljes hiánya visszafordíthatatlan pszichikai és fizikai leromlással jár.
A kutatások azt is kimutatták, hogy megdöbbentő módon a hiányánál még az is jobb, ha negatív társas érintkezés történik, például bántalmazás.
A gyermeki ingeréhség átalakul felnőttkorra, megjelennek az elismerés igény rejtett formái. Az intim fizikai kapcsolat mellett, a társas érintkezésnek sokféle módja lehet, a lényeg hogy annyira fontos alkotóeleme életünknek, hogy törekszünk minél több alkalmat teremteni rájuk. Itt kerül előtérbe a játszma szerepe, amely pszichológiai értelemben, de köznapiasan fogalmazva olyan „adok-kapok” sorozatot jelent, melynek előre látható kimenetele van. A játszmák tulajdonképpen olyan interakciók, amelyek tele vannak csapdás lépésekkel, fondorlatokkal, fontos jellemzőjük az ismétlődés és a rejtett szándék.
A játszmák életünk minden területét behálózzák, és nemcsak bizonyos kultúrákra jellemzőek. Ebből következik, hogy nem specifikusan párkapcsolati természetűek, de az élet e területét főleg átszövik, ilyenek például a házassági és szexuális játszmák.
Egy nagyon leegyszerűsített példa lehet a játszmára, az, amikor mondjuk egy nő állandóan, visszatérő jelleggel kérdezi meg párját, vagyis próbálja játszmába csalogatni azzal a kijelentéssel, hogy: „Ugye, milyen nagy a fenekem, drágám, olyan kövér vagyok.” Ez esetben persze mindenki tudja, hogy a várt válasz nemleges, vagyis a játszmának a dicséret, az elismerés kieszközölése a célja.
A játszmák funkciója lehet az idő kitöltése, vagy az is, hogy lehetőséget ad az intimitásra. A társas érintkezés elengedhetetlen a testi- lelki egyensúlyunk megőrzéséhez, leginkább a játszmamentes valódi intimitásra lenne szükségünk, a játszmák csupán ennek pótlékai, de fontos részei életünknek.
A játszmaelemzés egy jóval összetettebb téma, vannak romboló és építő játszmák is. A negatív játszmák rombolják az interakcióink minőségét, és sebeket ejtenek a kapcsolatokon, anélkül hogy észrevennénk. Eric Berne Emberi Játszmák című könyve ugyan pszichológiai tárgyú és elsősorban szakembereknek íródott, mégis a laikusok körében is bestsellerré vált, mivel konkrét játszmák elemzésével köznapi tapasztalatainkat eleveníti meg.
A játszmáink tudatosítása már csak azért is fontos lehet, mert kapcsolatalakító erejük jelentős.
Fotó: sxc.hu
Sztárok iránti rajongás – lelkesedés vagy megszállottság?
Poszterek a falon, újságkivágások a tolltartóban, karikatúraszerű arcok és monogramok a füzet szélére firkálva. Sokunk tinédzser éveit végigkísérte egy kedvenc színész, egy énekes, egy sportoló vagy egy másik ikon iránti lelkesedés. Évek múltán is elmosolyodunk, ha meglátjuk vagy meghalljuk a régi bálványunkat. Bár az imádat leggyakrabban a kamaszkorhoz kötődik, felnőttként is lehet favoritunk, akire felnézünk az eredményei vagy a személyisége miatt.
Gyenge jellem: mit jelent, és hogyan ismerhető fel a viselkedésből?
Mindannyian találkozunk életünk során olyan emberekkel, akik látszólag nem képesek kiállni önmagukért, következetlenek vagy könnyen befolyásolhatók. A „gyenge jellem” nem egy végleges ítélet, de vannak tipikus szokások, amik erre utalhatnak. Íme hat jel, amiből felismerheted őket – és amire érdemes odafigyelned magadban vagy másokban is.
Alfa-nők
Többféle személyiségtípust ismerünk, ilyen az alfa is, ami nem csak a férfikanál, hanem a nőknél is megtalálható.
Lakásnézés hobbiból – új nagyvárosi szenvedély vagy csak bámészkodás?
Péntek délután. A nagyvárosi lakóparkban nyitott kapukkal várja a látogatókat egy új építésű rezidencia. A hirdetés szerint „panorámás kilátás, prémium burkolatok és amerikai konyha várja az érdeklődőket". Azonban vevők helyett csak hobbi felfedezők érkeznek, akik nem akarják, és nem is tudják megvenni az ingatlant. Ők csak nézelődnek és kikapcsolódnak.
A nemet mondás ereje: Miért fontos határokat húzni?
Sokan úgy nőttünk fel, hogy a „nem” szó valahol útközben elveszett a szókincsünkből. Kicsiként megtanultuk, hogy az engedelmesség biztonságot jelent, a határkijelölés viszont konfliktust, bűntudatot és szeretetvesztést. Habár felnőttként már jogunk van dönteni, sokan még mindig rettegünk elutasítani egy-egy személynek a kérését.