Menü

A szaglásvesztés kialakulásának tényezői

A szaglásvesztés, más néven anozmia, rendkívül fontos és összetett állapot, amelynek számos lehetséges oka van. A koronavírus-járvány során a szaglás elvesztése kiemelt figyelmet kapott, de más okok is hozzájárulhatnak ehhez a problémához. Az alábbiakban összefoglalom a szaglásvesztés leggyakoribb okait és jellemzőit.

1. Akut fertőzés vagy orrüreg gyulladás

Az akut orrüreg gyulladás, például megfázás vagy influenza esetén gyakran jelentkezik átmeneti szaglásvesztés. Az orrdugulás miatt a szaglás csökkenhet, ami a fertőzés elmúlásával általában helyreáll.

2. Krónikus légúti megbetegedések

Ha a felső légúti megbetegedések, mint például a krónikus nátha vagy sinusitis (orrmelléküreg-gyulladás) tartósan fennállnak, azok szintén hosszú távú szaglásvesztést okozhatnak.

3. Allergiás rinithis

Az allergiás reakciók, például a szénanátha, szintén hasonló tüneteket okozhatnak, mint a megfázás. Az allergének, mint a pollen, irritálhatják az orrnyálkahártyát, ami szaglásvesztéshez vezethet.

4. Genetikai tényezők

Vannak olyan genetikai rendellenességek, mint a Kallmann-szindróma, amelyek szaglásvesztést okozhatnak. Ezek gyakran más fejlődési problémákkal is társulnak.

5. Toxikus anyagok és környezeti hatások

A szaglásért felelős receptorok érzékenyek a toxikus anyagokra, vegyszerekre és erős szagokra. A hosszú távú kitettség ezeknek az anyagoknak károsíthatja a szaglórendszert.

6. Fejsérülések

Az orrot és a fejet ért sérülések szintén okozhatnak szaglásvesztést, mivel ezek a sérülések károsíthatják a szaglósejteket vagy az idegeket.

7. Neurodegeneratív betegségek

Bizonyos neurodegeneratív állapotok, mint például az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór, szintén vezethetnek szaglásvesztéshez, mivel ezek a betegségek befolyásolják az agy szaglással kapcsolatos területeit.

8. Egyéb okok

Az anozmia hátterében állhatnak különböző gyógyszerek, hormonális változások, vagy akár pszichológiai tényezők is.

Típusai

Az anozmia mellett más szaglászavarok is léteznek:

Hipozmia: részleges szaglásvesztés.

Parosmia: torzult szagérzékelés.

Kakosmia: kellemetlen szagok felerősödése.

Hiperozmia: túlérzékeny szaglás.

Fantozmia: szagérzékelési hallucinációk.

A szaglás elvesztése nemcsak fizikai kellemetlenséget okoz, hanem befolyásolhatja az ízérzékelést, az érzelmeket és a mindennapi élet minőségét is. Ha valaki szaglásvesztést tapasztal, fontos, hogy orvoshoz forduljon a pontos diagnózis és a megfelelő kezelés érdekében.

Nyugalom a rohanásban – így őrizheted meg a mentális egyensúlyod a mindennapokban

A modern életvitel tempója sokszor felülmúlja a szervezet alkalmazkodóképességét. A folyamatos információáradat, a munkahelyi nyomás és a teljesítménykényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy nehéz megtalálniuk a lelki egyensúlyt. Pedig a mentális egészség megőrzése nem luxus – hanem alapfeltétel ahhoz, hogy jól működjünk testileg és lelkileg egyaránt.

Hogyan csökkenthetjük a demencia kockázatát tudatos életmóddal?

A demencia – amelynek leggyakoribb formája az Alzheimer‑kór – komoly kihívás mind az érintettek, mind a hozzátartozóik számára. Egyre több kutatás mutat rá, hogy bár a genetikai tényezők nem befolyásolhatók, az életmódbeli kulcselemekkel jelentősen csökkenthetjük a kialakulás esélyét.

Autofágia: a test folyamatos tisztító mechanizmusa

A legtöbben nem is hallottak róla, azonban van egy rejtett képességünk, ami sejtszinten fiatalítja a testünket, ez az autofágia. Jelentése szó szerint „önevés”, de ez nem valami hátborzongató folyamat, hanem az egyik legtermészetesebb és leghasznosabb dolog, amit a szervezetünk tehet önmagáért. Ez a ciklikus regeneráció segít megszabadulni a felesleges, sérült alkotóelemektől, hogy helyet adjon az újaknak.

„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás

Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).

Amit a BEMER-terápiáról tudni érdemes

Egy kezelés, amivel segíthetjük a test öngyógyító folyamatait, ez a BEMER-terápia. Nézzük, miről is van szó.