Menü

Mosolygós depresszió – így ismered fel

Nagyon sok ember küzd valamilyen nehézséggel, főleg lelki nyomait látni ennek. Van, akin azonnal látni lehet, ha gond van, de van olyan, akiről a környezete meg sem mondaná.

Biztosan mindenkinek vannak olyan ismerősei, akikről azt gondolják, hogy nála minden rendben van, hiszen általában jókedvű, vidám, pozitív életszemlélettel éli az életét. Nem mindig van így. Ezernyi boldog képet látni a közösségi oldalakon, kívülről minden szép, és bár nem minden esetben, de sokszor ezek a képek csak a látszatot tükrözik. A belső hang, az érzések ez mögött nem mindig a boldogsáról tesznek tanúbizonyságot.

A mosolygós depresszió egy nagyon ellentmondásos szókapcsolat, ami nagyon jól mutatja azt, hogy a benne szenvedő egyén milyen a külvilág felé és milyen valójában belül. Ezek az emberek boldognak tűnnek, mosolyognak, de közben zavartak, kiúttalannak érzik az életüket, a háttérben súlyos depresszív állapot állhat. Megannyi híres humorista, színész tragikus halálát olvashatjuk a sajtóban, akik minket könnyen meg tudnak nevettetni, ők maguk pedig mély szomorúságban élik a saját életüket.

Ilyen volt a méltán híres, zseniális színész, Robin Williams is. Azt mondják, hogy a legviccesebb emberek a legszomorúbbak, mivel ezzel próbálják elhessegetni a „rosszat”. Ezeknél az embereknél a tényleges környezet, legyen az családtag, vagy nagyon közeli barát sem tudja, hogy mekkora a baj. Sőt, maga az egyén sem tudja mindig, hogy mi is a helyzet, ezáltal nem kér segítséget.

A betegség e fajtájánál az egyik legveszélyesebb az, hogy nagyon sokszor társul mellé öngyilkossági gondolat. Nagyon nehéz felismerni a tüneteket, hiszen egy állandóan energikus, kedves, vidám embert látunk, de azért vannak árulkodó jelek, amikre érdemes odafigyelni. Azoknál, akiknél egy állandósuló, két hétnél tovább tartó fáradtság figyelhető meg, már nem feltétlenül csak a pihenés van szükségük. Jelentkezhet félelem érzet, főleg a jövő reménytelenségét illetően. Alvászavarok, libidó elvesztése, az étvágy elvesztése, érdektelenség, koncentrációs képesség hanyatlása, hangulatingadozások, szorongás, vagy éppen egy mániákus viselkedés is jelentheti, hogy valami nincs rendben.

Azzal tudunk segíteni ebben az esetben, hogy biztosítjuk támogatásunkról és arról, hogy attól, hogy gondjai vannak, még szereti a környezete. Mindenképp javasoljuk, hogy keressen fel szakembert, aki segít megküzdeni a negatív érzésekkel. Soha, semmilyen körülmények között ne becsüljük le a másik gondjait, hiszen neki lehet, hogy az a legnagyobb problémája. Ösztönözzük, hogy kezdjen el sportolni, vagy keressen egy olyan hobbit, amiben alkothat, ezzel új célt adhat önmagának. Javasolhatunk hang vagy illatterápiát, stresszkezelő technikákat.

A mosolygós depresszió egy veszélyes mentális probléma, melyet nagyon nehéz felismerni küldő szemlélőként. Mindig nézzünk a dolgok mögé és figyeljünk a jelekre, ez akár életet is menthet.

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.