Mindenszentek – temetőjárás, gyertyagyújtás gyerekekkel

„Halottak napja azért is különleges, mert ilyenkor nemcsak a saját halottainkra emlékezünk, hanem mindazokra, akik előttünk jártak, és az életük, örökségük fontos mindnyájunk számára. Akkor is, ha név szerint nem tudjuk, hogy ki készítette az első kenyeret, ki találta fel a betűt vagy az írást. Mindez hozzátartozik az életünkhöz, és nem a semmiből került elénk: ősi örökségeink ezek, amelyeket halottainktól, az egykori élőktől kaptunk.”

/Jelenits István/

A mindenszentek vagy mindenszentek napja a keresztények ünnepe, az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén tart. Az ünnep 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként. A hagyomány szerint egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette. Nem tévesztendő össze a halottak napjával.

Az angolszász országokban a Mindenszentek napját megelőző este, október 31. a halloween ünnep.

Milyen szokásokat rejt ez az ünnepkör?

Mindenszentek estéjén sok európai országban – köztük Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen – szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve a halottak napján. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi.

Halottakra emlékezés gyerekekkel. Hogy kommunikáljuk a gyerekek felé ezt az ünnepet?

Mindenszentek, illetve halottak napja idején minden családban előkerül az elmúlás, a halál témája. A temetőjárás és a Mindenszentek ünnepe egy különleges alkalom arra, hogy meséljünk a gyereknek elhunyt szeretteinkről. Akkor is, ha esetleg ők nem ismerték őket.

A fontos az őszinteség, s, hogy úgy beszéljünk a halálról, hogy az számukra egy elfogadható dolog legyen, az élet természetes velejárója.

Gyerekként mindig megkérdeztem a szüleimet, hogy „ugye Ti nem fogtok meghalni?” s emlékszem, erre anyukám a legtermészetesebb hangján azt szokta mondani, hogy „aki megszületik, az kislányom meg is hal. Ez az élet rendje.”

Úgy vélem, nem kell kegyes hazugságokat mondani, nem kell távol tartani a gyerekeket a halál témájától, de nagyon fontos, hogy mit mondunk nekik, és hogy mindig válaszoljunk, ha kérdeznek, természetesen az ő szintjüknek megfelelően.

A gyerek számára minden kitérő válasz, elhallgatás, titok egyfajta belső nyugtalanságot okoz, ezért nagyon is fontos, hogy beszéljünk róla, pláne, ha ő kéri, ha ő kérdez róla. A gyerekeket érdekli, hogy mi van a halál után. A vallásos családok esetében ez egy kicsit egyszerűbb, hiszen hitük szerint a halált követően lelkük a mennybe száll.

Ha valaki nem vallásos, ő is mesélhet a gyereknek az élet természetes körforgásáról, a természet rendjéről. Könnyebben elfogadja a gyermek a halál témát, ha beszélünk róla és nem próbálunk kitérni azzal, hogy „ehhez még kicsi vagy” vagy, hogy „majd később megérted”.

Segít az is, ha nem a halálról, hanem az elhunytról mesélünk, elhunyt nagyszülőkről, dédszülőkről, együtt gyújtva gyertyát. A középpontban ne a halál legyen, hanem az emlékezés.