Menü

Hogyan öntözzük helyesen a kaktuszt

A kaktuszok koplalóművészek, és nagy mennyiségű vizet tudnak tárolni törzsükben. Így kell helyesen öntözni őket, hogy kellő módon fejlődjenek.

Sokan azért nevelnek kaktuszt, mert rendkívül egyszerű a gondozásuk. Ennek ellenére a kaktuszok öntözése során gyakran előfordulnak hibák, amelyek a növények pusztulásához vezethetnek. Míg a legtöbb kertész tudja, hogy a kaktuszoknak kevés vízre van szükségük, azzal azonban nincsenek tisztában, hogy pontosan mennyire.

A kaktuszok pozsgás növények, ezért különösen jól tárolják a vizet, és hosszú ideig bírják víz nélkül. De nem minden kaktusz származik ugyanabból a környezetből. A klasszikus sivatagi kaktuszok mellett vannak olyan fajok is, amelyek száraz hegyvidéki területeken vagy akár az esőerdőben nőnek. Így az adott kaktuszfaj eredete megmutatja a vízigényét.

Aki gyakran öntözi a kaktuszt, nehézségekbe ütközhet a talaj nedvességtartalmának és a kaktusz vízszükségletének helyes megítélésekor. Ezért az orchideákhoz hasonlóan a kaktuszokat is jobb vízbe meríteni az öntözés helyett.

A bemerítéses módszerhez helyezzük a kaktuszt a cserepével vízzel teli magas vödörbe, és hagyjuk benne, amíg a föld teljesen át nem ázik. Ezután vegyük ki a kaktuszt, hagyjuk jól lecsepegni és tegyük vissza a kaspóba. A kaktusz a felszívott vízen él a következő hetekben, és nincs szüksége további gondozásra. Újabb bemerítés előtt a földnek száraznak kell lennie.

Mint már említettük, a mintegy 1800 kaktusz között számos különböző származású és eltérő igényű faj található. A mérsékelt éghajlati övezetből származó kaktuszoknak több vízre és tápanyagra van szükségük, mint például a szárazból származóknak. Ezen elvárások teljesítése érdekében a kaktusz vásárlásakor célszerű ügyelni a megfelelő talajszerkezetre.

Míg a vízre és tápanyagra éhes kaktuszok általában humuszban gazdag, meglehetősen alacsony ásványianyag-tartalmú virágföldben vannak, addig a sivatagi kaktuszokat homok és lávatörmelék keverékébe érdemes ültetni. Az egyes talajösszetevők eltérő áteresztőképességgel és víztároló képességgel rendelkeznek, amelyek a növények igényeihez igazodnak. A megfelelő talaj segít abban, hogy a kaktusz ne rohadjon el.

A kaktuszok nem csak a vízmennyiséget tekintve szegényesek, az öntözővízzel szemben sincsenek nagy igényeik. A kaktuszok öntözésére használható a normál csapvíz, amelynek pH értéke 5,5 és 7 közé esik. Bár a kaktuszok ritkán reagálnak érzékenyen a mészre, jó, ha a vizet állni hagyjuk az öntözőkannában, hogy a nagyon kemény vízben leülepedjen a mész, és az öntözővíz szobahőmérsékletű legyen. Ha van rá lehetőség, akkor a kaktuszokat öntözzük esővízzel vagy vízkőmentesített csapvízzel.

Karácsonyi szimbólumok

Az életünk, lelkünk, lakásunk decemberben ünnepi díszben várja a karácsonyt. Az otthonunk, a kert, a lakás, a szobák, az ablakok, a fenyőfa, a ruházatunk, a munkahelyünk és a legtöbb üzlet, bevásárlóközpont is karácsonyi pompával ragyog. Vajon ismerjük, hogy ezek a szimbólumok, díszek, dekorációk milyen jelentéssel bírnak?

Tűzveszély a lakásban! Mitől lehet veszélyes az advent?

Minden évben több tucat lakástűz ad munkát a tűzoltóknak ünnepekkor. A legtöbb tűz adventi koszorúkból és karácsonyfákból keletkezik, de hasonlóképpen veszélyesek az óvatlanul elhelyezett karácsonyi dekorációk is.

Ehető vadnövények nyomában

Hazánk növényvilága az éghajlati és domborzati adottságainak köszönhetően, nagyon változatos és fajtákban gazdag. Napjainkban ezeknek csak töredékével találkozhatunk a bio- és reforméletmód boltok polcain, ilyenek a vad gyümölcsökből készült lekvárok, szörpök.

Nincs advent és karácsonyvárás sült gesztenye nélkül

Nincs advent és karácsonyvárás sült gesztenye nélkül, de nemcsak a karácsony jellegzetes csemegéje, hanem az ősz és a tél elengedhetetlen étele. A papírba csomagolt forró, sült gesztenye illata szinte aromaterápiaként hat az emberre az adventi vásárok forgatagában, természetesen egy bögre illatos forralt borral együtt.

Mit kell tudni a jojobáról?

A Jojoba egy erős évelő örökzöld fás cserje, mely 4-4,5 m magasra nő meg. Hosszú gyökerei (akár 10-12m) és ehető gyümölcse van. Hosszú gyökereinek köszönhetően gyakorlatilag bármilyen körülmények között életben képes maradni, azonban elsősorban a száraz, kopár területeken érzi jól magát. A Jojoba Arizonában, Dél-Kaliforniában és Mexikóban őshonos.