Menü

Mindent a Koshu szőlőről

Szőlőművelés szempontjából Japán nem a legmegfelelőbb hely, hiszen a nyár túlságosan forró és csapadékos, a talaj minősége pedig gyatra, így eddig a bor nem igazán volt az ottani kulinária része. Mégis, nagyjából 100 km-re Tokiótól, a Yamanashi Prefektúrában lévő Kofu medencében a gyümölcstermelés mellett mostanában valami újdonság is van születőben, ugyanis itt vetették meg lábukat a szigetország első borászatai kb. 150 évvel ezelőtt.

Ha Japánra gondolunk, bizonyára bevillan a virágzó rózsaszín cseresznyefák képe, a tökéletesen friss sushi, vagy a kimonóban teaszertartást végző fehér arcú hölgyek. Ami viszont valószínűleg csak utoljára ugrik be, az a borkészítés. Pedig van egy letűntnek hitt szőlő, mely a felkelő nap országában honos: az ezerarcú Koshu.

A Koshu szőlő: hatalmas halvány rózsaszínű fürtök, vastag és kesernyés héj, alacsony cukortartalom.

A Koshu szőlő több mint 1000 évvel ezelőtt a Kaszpi-tenger partjától a Selyemúton át utazott Japánig. Nagyméretű fürtöket hoz halványrózsaszín bogyókkal, melyek betegségeknek nagyon ellenállnak. Ez utóbbiakat vastag és kesernyés héj, alacsony cukortartalom jellemzi. Csemege- és borszőlőként egyaránt fogyasztják. A belőle készült bor halvány szalmaszínű, ezüstös csillogással, őszibarackos-citrusos aromákkal. Finoman ásványos bor, alacsony alkoholtartalommal és kristálytiszta lecsengéssel.

A Koshu bor: halvány szalma szín ezüstös csillogással, őszibarackos-citrusos aromák. Finoman ásványos bor, alacsony alkohollal, kristálytiszta lecsengéssel. Készülhet 1: acéltartályban erjesztve, 2: acéltartályban erjesztve + sur lie, 3: fahordóban erjesztve és érlelve. Az eredmény is sokszínű, hiszen a bor lehet száraz vagy édes, illetve születhet szép, elegáns pezsgő is.

Hozzá illő ételek: a japán konyha csodái; sushi, yakitori, tempura, de bármilyen könnyed és friss hal-, tengeri herkentyű vagy zöldségalapú étel.

Az anno mézzel édesített bor, mely nagy valószínűséggel kb. 1000 éve, a híres Selyemút segítségével jutott el a Kaukázus hegységtől először Kínába, majd onnan Japánba, ma már egy könnyedebb, tisztább és szárazabb stílusban tündököl. Ennek egyik első úttörője Shigekazu Misawa volt a Grace borászattól, aki már az 4. generációt képviseli. A Kaliforniai egyetemen szerzett szakértelmének köszönhetően pontosan tudta, hogy mely dűlőkre ültessen, illetve ő alkalmazta először sikeresen a sur lie eljárást is – így kihozva a szőlőből a legjobbat.

A Fuji hegy lábánál fekvő 11 borászat 2009 óta összefogva hirdeti a Koshu nagyszerűségét. Itthon egyelőre nem kapható a Koshu, azonban rendelni bármikor könnyedén tudunk a borászatok weboldalain keresztül, hiszen Európába már rendszeresen szállítanak.

Torkos Csütörtök – a nap, amikor féláron ünnepel a gasztronómia

A Torkos Csütörtök hosszú éveken át a hazai vendéglátás egyik legjobban várt eseménye volt. A farsangi időszak lezárásához kapcsolódva, hamvazószerda utáni csütörtökön rendezték meg, és az volt a lényege, hogy az akcióhoz csatlakozó éttermek jelentős kedvezményt adtak a teljes fogyasztásra.

40 nap, ami rólad szól – Elkezdődött a nagyböjt, itt az idő változtatni

Hamvazószerdával hivatalosan is elindult a 40 napos böjt időszaka, ami nemcsak az egyházi év fontos része, hanem remek lehetőség arra is, hogy egy kicsit rendet tegyünk magunkban.

Selymes, gyors és elronthatatlan – Miért népszerűek a krémlevesek?

Van valami egyszerű és időtálló abban, amikor egy tál gőzölgő vagy éppen hűsítő krémleves kerül az asztalra. Nem hivalkodik, nem túlbonyolított, mégis finom. Az elmúlt években éttermek szezonális kínálatában, street food helyeken és az otthoni konyhákban egyaránt megjelent. Azonban miért lett ennyire népszerű, és miért érzik sokan azt, hogy ez az a fogás, amit nem lehet elrontani?

A ricinusolaj: természetes csodaszer vagy túlértékelt házi praktika?

A ricinusolaj évszázadok óta ismert és alkalmazott növényi olaj, amelyet a ricinus növény (Ricinus communis) magjából sajtolnak. Sűrű, halványsárga színű folyadék, jellegzetesen viszkózus állaggal. Bár sokan „csodaszerként” emlegetik, érdemes közelebbről megvizsgálni, mire valóban jó, és mikor kell óvatosnak lenni vele.

Szója és pajzsmirigy: valódi kockázat vagy túlzott aggodalom?

Az élelmiszeripar az 1950–60-as évektől kezdve ismerte fel a szójafehérjében rejlő gazdasági potenciált. A vegetarianizmus és a veganizmus térnyerésével párhuzamosan a szója egyre több termékben jelent meg, nemcsak önálló élelmiszerként, hanem rejtett formában is: fehérjedúsítóként, állományjavítóként, sűrítő- vagy stabilizáló adalékanyagként. A fogyasztás növekedésével azonban felmerült a kérdés: milyen hatással van a szója a pajzsmirigy működésére?