Menü
  • Elme és lélek
  • A jófiú szindróma

A jófiú szindróma

A jófiús viselkedés nem egyenlő azzal, hogy valaki erkölcsös, morálisan feddhetetlen életmódot követ, hanem, hogy kényszeresen jól akarja végezni a dolgait, elsősorban azért, hogy ezzel elnyerje mások elismerését. Önbecsülése tehát külső forrású, mások visszajelzéseiből, validációjából táplálkozik.

A jófiú az a férfi, aki jól akarja csinálni a feladatait, mégpedig azért, hogy ennek következtében valamilyen pozitív visszajelzést csikarjon ki a körülötte levőkből (akár még olyanokból is, akikhez valós érdek vagy kapcsolódás nem fűzi). Teheti ezt ügyeskedéssel, kedveskedéssel, okoskodással, manipulációval, viccelődéssel, a lényeg mégis ugyanaz: felvesz egy vagy több olyan magatartási formát, amire nem nyíltan, de tudattalanul választ vár, mégpedig megerősítést, elfogadást, elismerést, mert csak ezzel tudja fenntartani hiányos önbecsülését.

Magányosnak és elszigeteltnek érzed magad? Az az élményed, hogy igazából mások távol vannak tőled érzelmileg? Talán jobban ismerik azt az arcod, amit mutatsz annak érdekében, hogy elfogadjanak, mint a valódit? Mind-mind jel arra, hogy a „jófiúság” felfedhető viselkedésedben.

Passzívan vagy csak képes kifejezni az agressziód? Elkésel helyekről, újra és újra ugyanazokkal a kis húzásokkal idegesíted a környezetedet, miközben azt mondod, amit mások szerinted hallani akarnak?

Kerülöd a nyílt konfrontációt, ehelyett inkább indirekt formában fejezed ki a nemtetszésed? Újabb jófiús minta? Igen, az.

Az én olvasatomban a valódi Jófiú az, aki figyelmes, törődő, odafigyelő, előzékeny. Aki érzi és érzékeli a párját, aki szeret kedveskedni neki, akivel jókat lehet beszélgetni. A Jófiúnak van egészséges lelki világa, valódi magas érzelmi intelligenciája és magas önismerete. Ő nem egoból éli az életét, nem vonzzák az erőfitogtatós szituációk. Ő nem azért él, hogy folyamatosan versengjen, nem akar másokat lenyomva fentebb jutni.

A Jófiú – megintcsak az én szótáram szerint – tisztában van önmagával, a saját értékeivel, erősségeivel. Ugyanígy tisztában van a gyengeségeivel is, amiket fel is mer vállalni – és nem mások kárára akarja azokat elrejteni.

Ő az, aki megbízható, akire lehet számítani, bármi is történjen. Vele az élet olyan, mint egy széles folyó. Halad, nagy erővel, de nyugodtan, nem rombolva. A Jófiúban benne van a férfienergia, annak legnemesebb értelmében. Mivel ő ezzel pedig tisztában is van, nem akarja ezt úton-útfélen bizonyítani. Aki látja, látja, aki nem, nem. Nem érzi, hogy ezt bárki felé is bizonyítania kellene harccal, rombolással, egymásnak feszüléssel. Egyszerűen csak sugározza ezt kifelé, minden erőlködés nélkül.

Aztán persze találkozhatunk olyan férfiakkal is, akik elsőre Jófiúnak tűnnek, valójában valami miatt mégsem azok.

A húzd meg ereszd meg játszma az, ami a Rosszfiú legfőbb jellemzője. Amikor jó vele, akkor nagyon jó, amikor viszont rossz, akkor pusztító is tud lenni.

Viszont pont ezen nagy amplitúdójú kilengések miatt kialakul egy függőségi viszony. Hiszen a Rosszfiú ad valami jót, majd elveszi. A Nő pedig belegebed abba, hogy újra kapja a jót, hiszen már függővé vált tőle. Mint a drogoktól. Csak ez érzelmi függőség.

  • A rovat további cikkei

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.