Menü

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

Aki gyerkőcöt nevel, nagyjából be tudja lőni magának, hogy milyen elvet szeretne követni ebben. Sokan hallottuk már a kifejezéseket, hogy például valaki helikopterszülő, ebben az esetben a szülő minden lépését kontrollálni akarja gyermekének, nem enged szabad teret a döntések terén. A másik lehet például kötődő szülői nevelés, amikor teljes mértékben gyerekközpontú a szülő minden döntése és tette. Sokféle nevelési elv van, ezek néha össze is folynak, néha nagyon katonásan követik ez elképzelt terveket.

A vattacukor szülőkifejezés Stefano Rossi pszichopedagógus nevéhez köthető, ő használta először ezt a szót. Amikor a vattacukorra gondolunk, akkor egy puha és édes felhő jut az eszünkbe, ami a gyerekek kedvence. Ám ez a szép kis felhő nem mindig a legjobb a „gyerekpocaknak”, néha már-már túlzás is lehet. Ebben rejlik a dolog kulcsa. Ezen szülőtípusok hajlamosak átlendülni a ló túlsó oldalára és nem tudnak határokat szabni gyermeküknek. Pedig a gyereknevelés egyik alapja, hogy bizonyos keretet adunk a lurkónak, hogy abban biztonságosan mozoghasson.

Tudja hol a határ és meddig mehet el. A vattacukor szülők úgy gondolják, hogy egy boldog gyermek neveléséhez mindent meg kell tenni, ami alapvetően nagyon jól hangzik, de az éremnek van egy másik oldala is. Amikor túlzásba viszik ezt a törekvést, a csemete egy idő után nem fogja tudni, mi az elég. Nem ismerik a csalódást, a veszteséget és a negatív érzelmeket, ezáltal egyáltalán nem tudják értékelni a pozitív dolgokat. Ezek a felnőttek nem képesek szembe fordulni a gyerek akaratával, így kimarad a kötelességtudatra, a szabályok betartására való nevelés. Ez akkor lesz elég kellemetlen a pici számára, amikor egy közösségbe kerül, mondjuk óvodába és nem csak ő maga lesz egyedül, hanem még számtalan társa is ott lesz, ahol pedig muszáj valamilyen rendszert, vagy szabályokat betartani.

Innen fakad az is, hogy amikor egy szülő túl engedékeny, akkor valószínűleg nem következetes, így a csimota nem tanulja meg azt, hogy ha helytelenül viselkedik, akkor abból baj lehet. De ne gondoljuk, hogy csak negatív hatásai vannak ennek a nevelésnek, hiszen ezek a gyerekek rengeteg szeretetet és törődést kapnak, tudják, hogy mit jelent szeretni, ölelni valakit, ami a mai világban egyre kevésbé észrevehető. Emellett a szülői minta alapján empátiát is tanulnak, hiszen a szülő minden percben szeretettel fordul a kicsi felé, legyen az pozitív, vagy negatív élmény.

Na, de honnan fakad ez szülői hozzáállás?

Megfigyelhető, hogy azoknál alakul ki, akik gyermekkorukban túl szigorú nevelést kaptak és ezzel védekeznek az ellen, hogy az ő gyerekeiknek is ezt kelljen átélni. Nem akarnak nemet mondani, mintegy meg akarják törni a generációs vonalat ebben, hogy ne sérüljenek lelkileg az ő gyerekeik és boldognak lássák őket mindig.

A vattacukor szülők egy szeretetteljes, ámde túlzóan engedékeny nevelési elvet követnek, melyben a gyermek boldogsága a legfontosabb mindenek felett.

Digitális emésztés – Te figyelsz arra, hogy mit fogyaszt az agyad?

Az egy dolog, hogy odafigyelünk, vagy legalább is megpróbálunk odafigyelni arra, hogy mit eszünk, hogy ne terheljük az emésztőrendszerünket. De vajon hányan figyelünk arra, hogy mit fogad be az elménk?

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Mindenkinek van szerencseszáma - a Tiéd melyik?

Van, aki a hármasra esküszik, más a hetest tartja különlegesnek, és akadnak olyanok is, akik egy születési dátumhoz vagy egy fontos életeseményhez kötik a „szerencseszámukat”. De vajon valóban mindenkinek van ilyen száma, vagy csupán az emberi elme játéka az egész?

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.

Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?

Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?