Menü

Cotard-szindróma, amikor azt hiszed, hogy meghaltál

Sajnos nagyon sok pszichiátriai betegséget ismerhetünk, és ezeket csak erősíti a jelenlegi felgyorsult világi élet. Van egy, ami az egyik legritkább betegség, amelyben a beteg azt hiszi, hogy halottak és körülöttük lévő világ nem is létezik.

A betegségről már az 1700-as évek végén készített feljegyzéseket Charles Bonnet, aki egy olyan nőről írt, aki úgy vélte magától, hogy ő halott és ezért heteket töltött egy koporsóban fekve, amíg el nem múlt ez a különös érzés. Végül Jules Cotard volt, akiről elnevezték e furcsa kórt. Ő egy olyan esetet vizsgált, ahol a páciens azt képzelte, hogy szervei nem léteznek, csak bőrből és csontból épül fel teste, többek között ezért is „örökéletű”.

A tudomány jelenlegi állása szerint egyik pszichiátriai kategóriába sem sorolható a betegség, mivel ennél sokkal összetettebb jelenségről van szó. Tünetei elég sokrétűek lehetnek, de egy az összes páciensnél közös, mégpedig, hogy azt gondolják magunkról, hogy önmaga már nem élő személy és az őt körülvevő világ sem létező. Sokszor mindenféle előzmény nélkül tör rá az emberre az egyféle szorongással telített érzés, és sajnos igen sokáig el is tarthat.

A diagnózis felállításakor összeköthetik skizofréniával, depressziós tünetekkel, bipoláris zavarral. Bizonyos hallucinációt okozó szerek fogyasztása is előidézheti a pszichés betegséget. Súlyosságától függően az érintett beleeshet egy kétségbeesett állapotba, amikor a psziché összeomolhat, amitől már olyan téves gondolatok is szárnyat kapnak, minthogy a testrészek nem valódiak, nincs szükség ételre, hiszen nincsenek szervek se. Ezen esetekben sajnos elég gyakori az öngyilkossági kísérlet is, mivel a beteg ezt véli az egyetlen megmentő lehetőségnek a betegségtől szabadulásból.

Kezelését tekintve nincs kifejezett gyógymód, többféle terápiát alkalmaznak, melyek az adott páciens állapotához és tüneteihez passzol. Lehet ez antidepresszáns szedése, pszichoterápia vagy elektrokonvulzív terápia is, közismertebb nevén elektrosokk terápia. Ez utóbbit ne úgy képzeljük el, mint amit a filmekben látunk, egy jóval biztonságosabb és kíméletesebb módszer, ahol bizonyos agyi területek stimulálnak, mellyel megváltozik az agy biokémiája, ez pedig megszünteti a kóros állapotot. Ami viszont hihetetlenül hangzik, de igaz, hogy amilyen gyorsan, a semmiből elő tudnak jönni a tünetek, olyan lendülettel tudnak távozni is, egyik pillanatról a másikra.

A Cotard-szindróma egy olyan ritka pszichét érintő betegség, melytől a beteg halottnak képzeli magát, téveszmés állapotba kerül, elutasítja a külvilágot, mint nem létezőt. A felépülésre jó esélyek vannak a megfelelő terápiát követve, de akár spontán, magától is elmúlhat.

Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben

Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?