Menü
  • Elme és lélek
  • Lélekerősítő technikák

Lélekerősítő technikák

Van, hogy minden összejön: szerelmi csalódás, fejmosás a főnöktől, apró baleset, betegség, balul sikerült ötlet, oktalan felszólító levél. Mindenkinek vannak jobb és rosszabb periódusai az életben. Van, aki könnyen túlteszi magát a problémákon, másnak meg gombóc nő a torkában és összeszorul a gyomra, és a legszívesebben meglapulna, elbújna a főnök, a kollégák, a család elől.

Ösztönösen tudjuk, mi a jó

Egy fárasztó nap után lazító fürdőt veszünk, ha szomorúak vagyunk, odahívjuk a cicánkat vagy kutyánkat és megsimogatjuk. Aki dühös, sokszor nekiáll a tűzhely súrolásának, vagy kocogással vezeti le feszültségét - ilyenkor a tűzhely csak úgy ragyog, a szokásos távot pedig sokkal hamarabb lefutjuk. Ezek jó módszerek a stressz oldására. A megnyugtatás eszközét már a csecsemők és a kisgyerekek is gyakorolják, amikor ujjukat szopják, hogy hamarabb elaludjanak.

Érzelmi rugalmasságra

Legalább olyan fontos, mint a testé, ha nem fontosabb. Az elhárító gyakorlatokat állandóan végezni kell, hogy felkészülten érjen bennünket egy esetleges lelki megrázkódtatás. Így tudjuk racionálisan nézni a dolgokat, érzelmek helyett észérvek alapján meghozni döntéseinket. Így tudjuk a nehézségek ellenére - amennyire csak lehet - élvezni a mindennapokat. Van, akinek az ima segít, másoknak nyugtató zene hallgatása, egy romantikus film vagy könyv megnézése, elolvasása. Megint más akkor tud ellazulni, ha otthon beteszi kedvenc CD-jét, és kitombolja magát.

Napi fél óra

Pszichológusok szerint napi 30 perc szükséges ahhoz, hogy ráállítsuk magunkat a pozitív gondolatokra. A legjobb reggel, mielőtt elindul a nap. Ekkor kell megadni magunknak a pozitív lökést: "Minden feszültség, idegesség és nehézség ellenére, igenis jól fogom magam érezni. Kézbe veszem a dolgok irányítását, ahelyett, hogy a problémák magukkal ragadnának és legyűrnének." Legyenek szokásaink, amelyek kirángatják a rohanó hétköznapokból.

Érzékenyebbé váltunk

Nagyobb az elvárás velünk szemben, mint néhány évtizeddel korábban. Nagyanyáink korában elég volt, ha valaki jó háziasszony és felneveli a gyerekeket. Ma már ez nem elég: az a minimum, hogy az anya- és feleségszerepben tökéletesen megálljuk helyünket és persze a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon elvégezzük a munkánkat. Emellett elvárják még azt is, hogy tökéletesen karbantartsuk testünket, hogy mindig ápoltan és divatosan jelenjünk meg.

Ami nem történhet meg

Nem szabad elnyomni a negatív érzelmeket, pláne nem szabad lenyelni, visszafojtani a haragot, mert migrén, gyomorfekély, depresszió lesz a következménye. Elfojtás helyett tehát éljük meg negatív érzelmeinket is: tanulhatunk belőlük, jobban megismerhetjük saját magunkat.

A felismerés sokszor fájdalmas, de legalább megtapasztaljuk, mely helyzeteket kell elkerülnünk. Így egy bizonyos fokig sebezhetetlenné válunk. Eljön az a pont, amikor azt mondjuk: van ennél rosszabb is.

  • A rovat további cikkei

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.

6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat

Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.

Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.

A fájdalom, amelynek nincs határideje – október 15. a perinatális gyász világnapja

Vannak veszteségek, amelyekről nehéz beszélni, amelyekre sokszor nincsenek megfelelő szavak, és amelyek fájdalma évekkel később is ugyanúgy ott élhet a szülők szívében. Október 15-én a perinatális gyász világnapján azokra a gyermekekre emlékezünk, akiknek túl rövid idő jutott ezen a világon, és azokra a családokra, akiknek meg kellett tapasztalniuk a gyermekük elvesztésével járó felfoghatatlan fájdalmat.