Menü

Papírszínház

A Japán kamishibai szó, szószerinti fordítása színházi játék papírból. Egyszerűbben papírszínház. Tehát az eszköz Japánból származik. A VIII. században a vallási tanokat a papok tanmeséken keresztül hirdették, illetve próbálták átadni ezt a tudást a parasztság számára. Később ezeket a történeteket illusztrációval is ellátták, hogy könnyebben megértsék az emberek, illetve ezzel is érdekesebbé, izgalmasabbá téve a tanokat. Ezeket eleinte vászontekercsekre készítették, majd később papírlapokra, melyeket egy fakeretbe helyeztek. Ezzel megszületett a papírszínház.

Kezdetben a felnőtt lakosságnak szóltak a történetek. Tanokat adtak át, társadalmi problémákat vetettek fel ennek az eszköznek a segítségével. Eleinte szöveget nem tartalmaztak a lapok, de mikor felismerték ennek hiányát (ezzel is megkönnyítve az előadást) elkezdett rohamosan népszerűvé válni. Újabb lendületet adott az eszköz elterjedésének a harmincas évek gazdasági válsága. A munkanélkülivé vált emberek, a meséléssel próbáltak betevőhöz jutni. Biciklit béreltek, és a papírszínházzal járták az utakat, tereket. Eleinte kézzel készítették, festették meg a meséket. Szó szerint műalkotások voltak. Vagy már meglévő históriához készítettek illusztrációkat, vagy ők maguk találtak ki sztorikat.

Az 1950-es években hihetetlenül népszerű szórakozási forma volt, viszont a televízió megjelenése földbe tiporta. Azonban, a mai napig nem tűnt el nyomtalanul, hiszen olykor-olykor felkapottá válik. Nem csak Japánban, de világszerte ismertté és használt eszközzé vált ez a mesélési forma. Így jutott el hazánkba is. De mi is pontosan ez a rejtélyes fa doboz? A képek összessége egy történetet mesél el. A képek a teljes lapot betöltik és a közönség irányában állnak. Minden illusztráció a mese egy-egy elemét eleveníti fel. Hátoldalukon, fekete fehér apró képen jelenik meg a mesélőnek segítség képpen, hogy a hallgatók melyik illusztrációt látják.

A hozzá kapcsolódó szöveg, szintén a hátoldalon jelenik meg a mesélőnek. Nagy betűs, jól olvasható a rege szövege, és a lapok mozgatására vonatkozó ajánlások is itt kapnak helyet. A közönségnél a drámai elemet, a lapok cseréje, mozgatása jelenti. A kamishibai képei egymásra csúszva, egymást kiegészítve fokozatosan jelennek meg. Hol csak váltogatják a képek egymást, hol ki is egészítik, ezzel is fokozva az izgalmat. A bizonytalanságot, vagy feszültséget a lapok ide-oda mozgatásával is kifejezhetjük. Hirtelen mozgás esetén a meglepetésre helyezzük a hangsúlyt.

Az elbeszélést kiegészíthetjük, hangszerekkel, hanghatásokkal, zenével, bábokkal, illetve különféle eszközökkel. Csak a mi kreativitásunkon múlik, hogy mit vetünk be. A színházi kinézetet pedig maga a fa keret biztosítja. Ha a három „ajtót” kinyitjuk, akkor maga a színház és a színpad formája tárul elénk. Ma már több helyen is elérhetőek ezek az előadások. Gyakran rendeznek ilyen foglalkozásokat közösségi házakba, könyvtárba, vagy iskolákba.

Miért válasszuk ezt a mesélési formát a gyerekünk számára? Akár pedagógiai, foglalkoztató eszközként is működik, emellett kiváló gondolatébresztő, vitaindító, tanító és a közösségi értékek remek közvetítője lehet a gyerekek számára. Közösségi élményként is szolgál, hiszen osztályoknak, gyerekcsoportoknak adhatjuk át a történetet. A narrátor interaktív kapcsolatot tud kialakítani a hallgatósággal, sőt figyelnie is kell a közönség reakcióit és az alapján választja meg, vagy módosítja az előadásmódját. Ez a fajta történetmesélés, a gyerekek több érzékszervére egyszerre hat.

A verbálisan elhangzó szöveg megértését vizuálisan segítik a megjelenő képek. Számos kutatás bizonyította, hogy a kisgyermekek sokkal könnyebben befogadják a képi elemekkel támogatott információt, mintha csak elhangzana az adott szöveg. Sőt, saját érzelmeiket is sokszor könnyebben kifejezik ilyen módon. A papírszínház segítségével való narrálás következtében fejlődik a figyelmük, a szövegértésük, igényli a képzelőerejük használatát.

Na meg persze az érzelmi élményfeldolgozásban is nagy szerepe van. Ha azonban az otthonunk melegében szeretnénk élvezni, az is megoldható és egy remek családi élmény válhat belőle. A fakeret, és számtalan mese is megvásárolható a nagyközönség számára. Vannak egészen kicsiknek szóló illusztrált mondókák, mini történetek, de népmesék és nagyobbakat megcélzó, elgondolkodtató elbeszélések is.

Miért hallgatunk még rádiót? – A hang, ami mindig visszatalál hozzánk

A streaming, a podcastok és a nonstop pörgő (rövid) videók korában könnyű azt hinni, hogy a rádió már csak poros relikvia, vagy legfeljebb az autózás kísérőzaja. Ez részben igaz is, azonban ennél sokkal izgalmasabb jelenségről van szó, hiszen rengetegen hallgatják ma is szabadidejükben vagy éppen munka közben.

A „feel-good” étkezés korszaka – amikor a jóllét kerül a tányérra

A modern ember életében az étkezés már messze nem csupán tápanyagbevitel. Egyre többen keresik azokat az ételeket, amelyek nemcsak finomak és táplálóak, hanem mentálisan is feltöltenek. Így született meg a „feel-good” étkezés irányzata, amely új megközelítést ad a mindennapi táplálkozási szokásainknak. Ez a trend nem tiltólistákra, nem szélsőséges diétákra épít, hanem arra, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, amelyben a testünk és a lelkünk is jól érzi magát.

Skarlát, a vörös gyermekbetegség

Számtalan gyerekbetegséget ismerünk, sokuk ellen már létezik védőoltás is, de vannak olyanok, amiket már szerencsére könnyen kezelnek.

Sajátszabályos gyerekek – hogyan értsük meg őket

Minden gyerek más, még a családon belüli gyermekek sem ugyanolyanok, hiába kapják ugyanazt a nevelést. Nézzük, milyenek a sajátszabályos gyerekek.

Téli közlekedés: közös felelősség az utakon

A tél minden évben új kihívásokat tartogat az autósok számára. A hirtelen lehűlés, a csúszós utak, a korai sötétedés és a kiszámíthatatlan csapadék mind olyan tényezők, amelyekhez tudatosan és felkészülten kell alkalmazkodni. A biztonságos téli közlekedés nemcsak technikai kérdés, hanem szemléletbeli felkészültség is: minden járművezetőnek tisztában kell lennie a téli vezetés szabályaival és saját felelősségével.