Nagy a stressz? Hallgass jazzt!

Sokunkkal előfordult már, hogy egy-egy művészetterület, stílus vagy alkotás befogadásába beletört a bicskánk. A jazz-zene ebből a szempontból különösen „veszélyeztetett”, hiszen a közgondolkodás jó pár olyan címkét ragasztott rá, mint: érthetetlen, disszonáns, öncélú. E matricák mögé merészkedve azonban izgalmas dolgokra bukkantam: a jazz tulajdonképpen a karrier C-vitaminja, a lelki egészség füvesembere – ja, és főleg koncertteremben, ágyban és golfpályán hallgatandó.

A jazz több mint szó, mentalitás, de még annál is több: életminőség. Nézzük tehát, hogy a puszta kíváncsiságon túl miért érdemes még „beengedni a bőrünk alá” a jazz zenét. Az imént említett két személyes tapasztalatot a tudomány is megerősítette:

A jazz hallgatása bizony hatékony ellenszere a stressznek, mert csökkenti a nor-adrenalin termelődését. Ezáltal – mivel a stressz a memóriánk megfelelő működésének egyik legfőbb akadálya – a tanuláshoz megfelelő állapotba hozza az agyat.

És ez még nem minden: a jazz gyökereiből eredő felszabadultság (gondoljunk a zenében menedéket kereső fekete rabszolgákra), illetve a műfaj jellegzetességét adó improvizációban megbúvó felhőtlen játékosság hatással van a közérzetünkre, emeli a boldogságérzetünk szintjét is (élek a gyanúperrel, hogy a hangulatos kávézókban, éttermekben nem véletlenül szól gyakran finom jazz a háttérben). Aki pedig boldognak érzi magát, az bizonyítottan gyorsabban és könnyebben tanul, sőt, egyes kutatások szerint tovább is él – sorolja William Klemm PhD, az idegtudomány professzora cikkében.

Ha tempósabb jazzt hallgatunk, azzal a szívverésünket, a vérkeringésünket, az oxigénellátásunkat is „meglódíthatjuk”, és a komplex ritmusok, a dinamika, a rögtönzésből fakadó változatosság serkenti az agyműködést, ami szintén jó hatással van a teljesítőképességünkre.

Mint a legtöbbfajta muzsikával, a jazzel is sokat tehetünk a testi-lelki egészségünkért. A zenehallgatás az agy hipotalamusz nevű területét stimulálja, ami többek között olyan funkciókért felel, mint a légzés vagy a szívverés. (Ebből a szempontból szemlélve a dolgokat, tényleg nehéz elképzelni, hogy lehet zene nélkül élni). Elalvás előtt vagy műtétek után érdemes lassabb jazz-számokat hallgatni, a lágy jazz ugyanis fájdalomcsillapító hatású – a migrének hosszát és intenzitását is csökkentheti –, és elősegíti a minőségi alvást.

Mivel a hipotalamusz az érzelmi aktivitás központja is, a jazz a depressziós betegeknél a mentális tüneteket is enyhíti. Kutatások szerint a rendszeresen jazzt hallgatók között 25%-kal kevesebb a depresszióval küzdők száma, mint azok között, akik nem hallgatják ezt a stílust.

A jazz – ahogy fentebb említettem – jó hatással van a kardiovaszkuláris rendszerre, sőt, az immunrendszert is segít karban tartani: félórányi jazzmuzsika már megemeli az immunoglobulin-szintet, ami erősíti a szervezetet a fertőzések elleni küzdelemben.

Többek között azt, hogy valaki törekszik minél több különböző helyzetben részt venni, minél több megoldást kipróbálni – épp azért, hogy a tapasztalatai „adatbázisával” a rugalmasságának, kreativitásának és problémamegoldó képességének megágyazzon. A „jazz-agyhoz” tartozik annak belátása, hogy a tökéletes sokszor ellensége a kiválónak (értsd: a maximalizmus gyakran hátráltat abban, hogy igazán jót produkálj).