Hogyan találjuk meg belső erőforrásainkat a mindennapokban?

A dolgos hétköznapok során nem nehéz belekerülni abba a bizonyos mókuskerékbe. Ébredés, munka, haza, pihenés, és ez így váltakozik minden nap. Ilyenkor könnyen kimerülhetnek energiatartalékaink, elapadhatnak ehhez szükséges energiaforrásaink. Mit tehetünk ilyenkor? Hogyan találjuk meg a mindennapok erőforrásait?

Lássunk erre egy egyszerű gyakorlatot, amihez csak egy tollra és papírra lesz szükség. Első lépésben rajzoljunk fel egy kört, majd húzzunk be úgy négy átmérőt, hogy ezáltal nyolc – körülbelül egyenlő nagyságú – egységre osszuk azt. Ezután második lépésként nevezzük el az egyes körcikkeket aszerint, milyen erőforrásokból táplálkozunk nap mint nap, majd azt is jelöljük, milyen mértékben élünk ezekkel. Ha például rendszeresen olvasunk, mert olyankor ki tudunk szakadni a hétköznapi feladatokból, akkor azt az egységet színezzük be egészen. Ha szeretünk festeni, de ezzel a számunkra feltöltődést jelentő elfoglaltsággal nem töltünk annyi időt, amennyit szeretnénk, csak a harmadáig színezzük be. Ezáltal kirajzolódik erőforrásaink leltára, amelyből hasznos tanulságokat vonhatunk le.

Ha ezután a gyakorlat után éppen azon tűnődik az olvasó, mi is az, ami igazán az erőforrásai közé tartozik, esetleg mik azok a tulajdonságai, amelyek által ő szerethetővé válik vagy büszke lehet önmagára, tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan tekintenének ránk, mit mondanának most szeretteink? Ők mindig – kevés kivétellel – látják bennünk a jót, a szerethetőt, amit önmagunk számára sokszor nehéz feltárnunk. Ha szükségünk van rá, kérdezzük meg őket, ne féljünk néha pozitív visszajelzést kérni.

Ha a felnőtt feladatok erdejében elveszünk, érdemes néha visszatérünk gyermeki énünkhöz. A gyerekkori mese például mindig erőforrás marad, egy életre szólóan. Ez azért is lehet így, mert a gyerekek számára legnagyobb elakadásokat jelentő helyzeteket ezen történetek által képesek feloldani, más szóval elaborálni. Ezért van az, hogy a gyermekek kedvenc meséiket újra és újra megnézik, hiszen így a tudattalan szintjén lelnek megoldásokat elakadásaikra.

Legközelebb, ha úgy érezzük, igazán nehéz időszakban vagyunk, próbáljuk ki, miként hat ránk, ha megnézzük kedvenc gyermekkori mesénket!

Egy igazi időutazás részesei lehetünk majd, miközben érzelmileg is igazán feltöltődhetünk!

Pozitív pillanatok megörökítése

Amikor igazán motiváltak vagyunk, csillog a szemünk, úgy igazán megdobban a szívünk egy tevékenység során, és érezzük, hogy igen, ez az, amit én igazán szeretek csinálni, azt gondolhatjuk, ez most már mindig így marad. Motivációnk csúcsán olykor el sem tudjuk képzelni, hogy ez elmúlhat. Éppen ezért, ha legközelebb ilyen periódusban érzi magát az olvasó, és megteheti, álljon meg egy kicsit és készítsen egy úgynevezett pozitív mementót, azaz emlékeztetőt.

Írjon egy üzenetet önmagának! Írjon le mindent, amit érez ebben a lelkes állapotban, hogy hogyan látja a világot, önmagát, és mit miért tesz úgy, ahogy. Ha valaki az üzenet helyett – vagy esetleg mellett – kedveli a képi megjelenítést, meg is festheti, milyen színeket hoznak elő érzelmei. Így, amikor természetes módon a lelkesedés alább hagy, lesz egy erőforrás, lesz mihez nyúlni, amely elűzheti motiválatlanságunkat, hiszen saját kezünk munkája vagy éppen írásunk az, ami visszaköszön ránk a sorok között.

Fontos, hogy a hétköznapokban is szakítsunk időt olyan tevékenységekre, amelyek jó érzéssel, adott esetben igazi elmélyüléssel, flow-élménnyel töltenek el bennünket.

Ha ez egy kép megfestése, a kedvenc zeneszámunk meghallgatása vagy éppen egy finom étel elkészítése, ne sajnáljuk az időt az ehhez hasonló tevékenységekre! Hiszen úgy tudunk majd a mindennapokban igazán jól teljesíteni, végső soron pedig sikeresek lenni, ha biztosítjuk saját magunk számára a feltöltődés lehetőségét!