Különköltözés a szülőktől

Elindulni az önállósodás útján, és bedobozolni életünk több évét hatalmas lépés. Elköltözni azonban nem csak fizikálisan szükséges, hanem pszichésen is dimenziót kell váltani és készen kell állni az önállósodásra. Ezzel együtt ilyenkor a gyerek és a szülő kapcsolatban is változások következnek be, az alábbi cikkben erről olvashatunk részletesebben.

A különköltözés előnye, hogy sokkal több privát szféránk lesz. Miután elköltözünk otthonról, nem kell senkivel egyeztetni, hogy mikor érünk haza, kivel és merre vagyunk. Több helyünk is lesz, nemcsak a szobánk ahová mindenki állandóan bemászkál, így annyira mégsem privát, ráadásul itt nem fogják csak úgy rányitni az emberre az ajtót. Ezzel együtt kevesebbet kell alkalmazkodnunk, nem zavar senkit ha zajosak vagyunk este, ha éppen nem mosogattunk el, vagy mostuk ki a ruhákat. Ha pedig fontos a rend, az sem fog zavarni, hogy esetleg a család többi tagja csinál rendetlenséget. Valamint az éjszakai életből hazajönni sem lesz annyira kellemetlen, ha pedig valaki éjszakai bagoly, akkor is jobban és nyugodtabban tud éjszaka ténykedni, jó esetben nem valami “sötét” dolgot.

A kiadások elviselhetetlennek tűnnek

Az elköltözés magától értetődő hátránya, hogy a kiadások borzasztó mértékben megnőnek. Nemcsak a bérleti díjat és a számlákat kell fizetni, amik a kiszámíthatóbb költségekbe tartoznak, hiszen ezekkel tisztában vagyunk. Az egy nagyon ideális helyzet ha már úgy tudunk egy lakásba, házba beköltözni, hogy az ténylegesen a sajátunk, és persze a szüleink tudnak segíteni a mindennapi dolgokban.

Ha egyedül élünk tudatosul bennünk, hogy mennyit költünk olyan dolgokra, amik otthon csak úgy előkerültek a “fiókból” ha elfogytak. Gondoljunk itt az élelmiszerre, üdítőitalokra, WC papírra, és még rengeteg más fogyóeszközre, kényelmi dologra. Talán az a legjobb anyagi szempontból ha az ember már a párjával, élettársával tud elköltözni, viszont ez azért nem mindig van így, sokszor lakótársat kell keresni magunk mellé a költségek miatt, vagy ha albérletbe költözünk, akkor sok áldozatot kell hozni az anyagi kiadások miatt, ez azt jelenti, hogy az albérlet nem feltétlenül egy tágas, jól felszerelt lakás, hanem egy kis méretű garzon, vagy stúdiólakás. Az pedig külön előny, ha az embert tudják támogatni a szülei, de egy idő után már szégyellünk pénzt kérni a szülőktől, valamint kevés olyan ember van, aki végtelen milliárdokkal rendelkezik, így a szülők támogatása is véges.

A kényszer nagy úr

A főzés, mosogatás rengeteg időt fog elvenni, egy önálló háztartást vezetni és fenntartani sohasem könnyű. Az elköltözéssel rákényszerülünk, hogy önállóan gondoskodjunk magunkról. Meg kell tanulnunk, hogy ha nem főzünk, akkor nem terem csak úgy az asztalon a kaja, ha nem mosunk nem lesz tiszta ruhánk, vagy éppen ha nem takarítunk ki időről időre, akkor nem akar majd hozzánk egy barát sem átjönni. Persze rendelhetünk folyamatosan kaját, viszont az anyagilag visz bennünket csődbe. A prioritások ezzel együtt átalakulnak, és ezeket meg kell tanulni önállóan intézni, a szülők jó esetben ott vannak és segítenek nekünk, viszont ezek a feladatok nagy szeletet hasítanak ki a mindennapokból, amelyeket meg kell tanulni kezelni.

Meg lehet említeni azt is, hogy ha új városba költözünk, akkor meg kell ismerni a helyet, a helyi üzleteket, éttermeket és ez szintén feszültséget tud okozni különösen ha mellette folyamatosan dolgozunk. Folyamatosan időhiányba kerülünk, felhalmozódnak az otthoni teendők, amelyek aztán csak halmozódnak egymásra. Erre pedig rájönnek a folyamatos elintéznivalók is, amelyek szintén sok időt vehetnek el.

Az egyedüllét hátránya, hogy a csend is nagyon hangossá válik

Az elköltözés után rengeteg minden változik, nem tudjuk a szüleink segítségét kérni, és egyedül bizony nagyon hamar magányosak leszünk. A leggyakoribb jelenség, hogy az első 2-3 hónapban egyfajta boldogság veszi körbe az embert az egyedüllét előnyeitől, majd jön a feketeleves, és a magány nagyon erős nehezék tud lenni az életben. Az egyedüllét, és az, hogy nincs kivel beszélgetni személyesen otthon bizony nagyon zavaró tud lenni.

Valójában a leválás talán utolsó szakaszának is nevezhető rész, mikor már a gyermek is felnőttként tekint magára, és az önállósodás újabb és újabb akadályain valahogy áthámozta magát, ezáltal ha nem is az egyedülléten, de a különköltözés okozta magányosságon már túl tudott lépni.

Összességében érdemes önismeretet végezni, átgondolni, hogy számunkra mit jelent a felnőtté válás, és erről beszélgetni a szüleinkkel is. Mert lehet, hogy magunkban nincs elég bizodalmunk, de az is megeshet, hogy anyukánk vagy apukánk tart minket még a gyermeki létben, és a legtöbb szülő csak a legjobbat szeretné a gyerekének. A szülői leválást rengeteg oldalról lehet vizsgálni, melynek fontos része önmagunk fenntartása, valamint az anyagi biztonság is.

A szülőkkel való kapcsolat változása pedig felnőttként ugyanannyira a mi felelősségünk, mint az övék. Ezért bármelyik oldalon is állunk, próbáljunk megfelelő nyitottsággal, és megértéssel fordulni egymás felé. Jelöljük ki a számunkra szükséges határokat, és kommunikáljunk őszintén, valamint a költözés esetén is a támogató közeg nagyon fontos tud lenni. Mindkét oldal számára rengeteg kihívást rejt ez az új helyzet, legyen az lelki, vagy éppen anyagi, de odafigyeléssel, és egymás támogatásával áthidalható minden akadály.